Meglepően gyakori volt a kannibalizmus a régmúlt Európájában
A londoni Természettudományi Múzeum (NHM) új kutatása szerint a kannibalizmus 15 ezer évvel ezelőtt Európa egyes részein bevett temetkezési gyakorlat volt, amely régészeti és genetikai bizonyítékok szigorú elemzését foglalta magában. A tanulmány olyan maradványokat tárt fel, amelyeken következetesen rágásnyomok, valamint a csontok szerszámok készítéséhez történő manipulálása látható.
A magdaléni csoportok a késő felső paleolitikum idején, azaz körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt lakták Északnyugat-Európát. A rutinszerű kannibalista viselkedés ezen bizonyítéka a legrégebbi feljegyzett bizonyíték, amely betekintést nyújt az idők folyamán kialakult temetkezési szokásokba, derül ki az IFLScience beszámolójából.
A régészeti bizonyítékot, miszerint a kannibalizmust rövid időn belül többször is gyakorolták Északnyugat-Európában, úgy értelmezzük, hogy ez a magatartás a magdaléni csoportok temetkezési szokásainak része volt, és nem egyszerűen szükségből gyakorolták,
magyarázta Dr. Silvia Bello paleoantropológus, az NHM vezető kutatója.
Kannibalizmus Európában
A felfedezés középpontjában a Cheddar-szurdokban található Gough’s Cave áll, egy paleolitikus lelőhely, amely emberi koponyákból készült csészék felfedezéséről ismert. A barlangból előkerült több mint 100 emberi csonton vágási, törési és rágási nyomok láthatók. A kutatók úgy vélik, hogy most már elegendő bizonyítékuk van arra, hogy alátámasszák, hogy a kannibalizmus e csoport körében gyakori temetkezési gyakorlat volt a magdaléni csoportok körében Északnyugat-Európa egészét tekintve.
Érdekes módon a kannibalista temetkezési gyakorlatot folytató csoportok genetikai szempontból is osztoztak a magdalénikkal. Később kiszorították őket az epigravetti csoportok egyedei, akik standard temetkezési gyakorlatoakt végeztk. A kutatók szerint éppen ezért halt ki végül a kannibalista módszer, az ekkor lezajló népességcsere következtében.
“A Gough’s Cave jobb kontextusba helyezése érdekében áttekintettük az összes régészeti lelőhelyet, amelyet a magdaléni kultúrának tulajdonítanak”, mesélte William Marsh, az NHM posztdoktori kutatója, a tanulmány társszerzője.
A történelem során az emberek a legkülönfélébb módokat alkalmazták halottaik ‘eltűntetésére’, és még ma is sokkal több lehetőség van, mint az egyszerű temetés. Tibetben az égi temetések során a testeket ragadozó madarak gyomrában szállítják az égbe, az Egyesült Államokban pedig egyre többen döntenek úgy, hogy emberi komposzttá válnak. De ott van még az alkáli hidrolízis is, a hamvasztás zöldebb alternatívája.
A halottak eltüntetésének módjára kulcsfontosságú rájönni, ha csökkenteni akarjuk a betegségek terjedésének kockázatát, de az összetett bomlási ökoszisztéma egy másik módja a holttestek újrahasznosításának.
Érdemes elolvasni:
