A Római Birodalom hanyatlása: árulások és pestis
A Római Birodalom a Kr. u. harmadik század első felében nem kevesebb, mint nyolc császárt látott, akik keleten a perzsákkal, északon pedig a betörő gótokkal harcoltak. A nyolc császár mindegyike erőszakos véget ért, vagy a csatában, vagy a gyakran a saját emberei által küldött bérgyilkosok keze által.
Az árulás és a lázadás gyakori volt a bizonytalan erők között, akik azt a jelöltet támogatták, aki a legtöbb hadizsákmányt biztosította számukra. A lila köpenyt, a császárok szimbólumát az kaparintotta meg, akinek a legerősebb katonai háttere volt, és a trónbitorlók minden alkalommal kihívták a törvényes császárokat. A helyzetet súlyosbította, hogy a birodalmat a ciprusi pestis sújtotta, derül ki az Ancient Origins beszámolójából. A következő császárok egymás után küzdöttek meg a problémák sokaságával, de nem tudták megmenteni a szétesőben lévő birodalmat.
Szorult helyzetben a Római Birodalom
Trebonianus Gallus szenátor Moesia helytartója volt, amikor 250-ben aktívan részt vett Decius császár a dunai germán törzsek elleni háborúiban. A köpenyre vetett szemmel azonban elárulta Deciust a csatában, és Deciust és seregét 251-ben lemészárolták a gótok. A lila köpeny így szabad maradt, és a dunai hadsereg főparancsnokságának megmaradt tagjai, valószínűleg mit sem sejtve az árulásról, Trebonianust császárrá kiáltották ki.
Elődjénél kevésbé energikus, de sietve visszatért Rómába, hogy a szenátus jóváhagyja új feladatát, Trebonianus megalázó békét kötött a gótokkal, akik zsákmánnyal és római foglyokkal a hátuk mögött visszatértek erdeikbe. Úgy tűnik, Trebonianus árulása nem vált általánosan ismertté. A vereséget inkább úgy fogták fel, mint Decius sikertelen stratégiájának eredményét. A bíborköpenyes szankciót ezért gond nélkül végrehajtották.
Rómában Trebonianus örökbe fogadta Decius második, életben maradt fiát, Hostiliust, hogy tovább legitimálja hatalmát. Hostilianus a következő évben halt meg, az egész birodalmat sújtó ciprusi pestis áldozataként. Ekkor Trebonianus saját fiát, Volusianust társította a hatalomhoz. Trebonianus akkor vívta ki a nép megbecsülését, amikor megtette a szükséges intézkedéseket a pestis áldozatainak “megfelelő elintézése” érdekében, függetlenül attól, hogy gazdagok vagy szegények voltak-e.
Érdemes elolvasni:
