Arzénnel dúsított édességet árult, mert túl drága volt a cukor

1858-ban Bradfordban több mint 200 ember véletlenszerűen arzénmérgezést kapott. Húsz ember meghalt és több mint 200 súlyosan megbetegedett. A yorkshire-i Bradfordban egy piaci standon véletlenül arzénnel készült édességet árultak. Hogyan kerülhetett a mérgező anyaggal dúsított édesség a piacokra?

Nem meglepő módon, az ok a cukor magas ára volt. A cukornádat nem lehetett termeszteni az Brit-szigetek éghajlatán. Ezért az ország cukor importokra szorult. Már III. Henrik udvarában is fellelhető volt a cukor 1264-ben, csak a 14. században vált általánosan elterjedté Nagy-Britanniában — írja a Historic UK. Természetesen csak a gazdagok számára  volt megfizethető. Fél kiló cukorért, mai árfolyam több tízezer forint értékben árulták. A cukor olyan értékes volt, hogy lezárt ládákban tárolták.

A 17. és 18. században a nyugat-indiai cukorültetvények látták el Nagy-Britanniát cukorral, és az olyan kereskedelmi kikötők, mint Bristol, meggazdagodtak az árucikk eladásából.

1750-re már 120 cukorfinomító működött Nagy-Britanniában, de ezek évente csak 30 000 tonna cukrot tudtak előállítani, így az árak továbbra is magasak maradtak. A cukorkereskedelemből hatalmas nyereségeket lehetett szerezni. Olyannyira, hogy a cukrot “fehér aranynak” nevezték. A kormány is felismerte ezt, és magas adót vetett ki rá. 1815-ben a cukorból befolyt adó hatalmas részét tette ki a brit gazdaságnak.

Mivel a cukor ára megfizethetetlen volt, gyakran keverték olcsóbb anyagokkal vagy “daft”-okkal. Ezt az alacsonyabb minőségű cukrot árulták a munkásosztálynak. A “daft” olyan anyagok keveréke volt, mint a porított mészkő és a párizsi gipsz, amely nem volt ízletes, de legalább biztonságos volt.

Arzénnel dúsított cukor

1858 októberében Bradfordban, William Hardaker, akit a helyiek “Humbug Billy”-ként ismertek, édességet árult a Green Market egyik standjánál. Ahogy az akkoriban megszokott volt, szállítója “daft”-ot használt az édességgyártáshoz. Tragikus módon egy alkalommal a gyógyszertárban történt egy tévedés. Emiatt 5,5 kilogramm arzéntrioxidot vásároltak az ártalmatlan “daft” helyett. A “daft” és az arzéntrioxid is fehér por. Az arzéntrioxidot nem megfelelően jelölték és tárolták a “daft” mellett, így történt a kavarodás.

A hibát nem fedezték fel az édesség gyártása során, bár a késztermék kissé szokatlanul nézett ki. Az édességeket James Appleton készítette, aki közel 40 kilogramm cukrot, 5,5 kilogramm arzéntrioxidot, 2 kilogramm rágógumit és borsmentaolajat kombinált, hogy legalább 20 kilogramm borsmentás humbugot állítson elő.

Az édességek állítólag annyi arzént tartalmaztak, hogy egy humbug két ember halálát okozta. Hardaker még aznap este eladta az édességeket a piaci standjánál. A vásárlók közül körülbelül 20 ember meghalt, további 200-an pedig egy napon belül súlyos arzénmérgezést kaptak.

Az összes érintettet később emberöléssel vádolták meg, de egyiküket sem ítélték el. A bradfordi mérgezési botrány után új jogszabályokat hoztak, hogy megvédjék a lakosságot a hasonló tragédiáktól. Az 1860-as Az élelmiszerek és italok hamisításáról szóló törvény megváltoztatta az összetevők felhasználásának, keverésének és kombinálásának szabályozását. Az 1868. évi brit gyógyszertári törvény még szigorúbb szabályokat vezetett be. A cukoradó 1874-es eltörlése végül eljuttatta a cukrot mindenkihez.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Kigúnyolta a kokárdáját, ezért halálig párbajoztak
• A kínai hadvezér, aki egyedül mindössze egy hangszerrel győzte le az ellenséges sereget