1943-ban járunk, és Amerika megbízhatóan akar bombázni célpontokat Németországban. B.F. Skinner, a neves pszichológus és feltaláló számára a válasz nyilvánvaló volt: galambok. A megoldást galambok által irányított rakétában látta. Ezért megszületett a “Galamb Projekt”, amely egy egészen hihetetlen fegyvert eredményezett.
A második világháború alatt komoly problémát jelentett a rakéták célzása. A katonai tisztviselők szerették volna kitalálni, hogyan lehetne ezeket az eszkötöket pontosabbá tenni. Skinner a Nemzeti Kutatási Védelmi Bizottsághoz fordult tervével, amelynek kódneve “Galamb Projekt” volt. A bizottság tagjai kételkedtek a terv sikerességében, de 25 000 dollárt adtak Skinnernek, hogy elkezdhesse a projektet.
Skinner már korábban is használt galambokat pszichológiai kutatásaiban, arra képezve őket, hogy karokat nyomogassanak ételért cserébe. A megszállott feltaláló egy nap fegyverek célzási rendszerén töprengett, amikor meglátott egy madárrajt.
Munkához látva Skinner a galambok mellett döntött, mert mind látásuk, mind kaotikus körülmények között tanúsított rendíthetetlen viselkedésük miatt — írja a Smithsonian Magazine. Megépítette egy rakéta orrkúpját, amelyet három kis elektronikus képernyővel és három apró galambkakasülővel szerelt fel. A képernyőkre a rakéta előtti talaj képét vetítette.
Projekt Galamb
Az utcai galambokat arra tanította, hogy felismerjék a célpont mintázatát, és csipkedjenek, amikor meglátják ezt a célpontot. Mikor mindhárman csipkedtek, akkor a rakéta célba ért. Miközben a galambok csipkedtek, az egyes galambok fejére erősített kábelek mechanikusan irányították a rakétát, amíg az végül elérte a célját.. Sajnos, menekülőnyílás nélkül a madarak a célpontjukkal együtt elpusztultak volna.
A kiképzett galambok sikeres bemutatója ellenére a tisztviselők továbbra is szkeptikusak maradtak, és végül úgy döntöttek, hogy leállítják a projektet. Skinner természetesen az ország egyik legbefolyásosabb pszichológusa lett, aki népszerűsítette a behaviorizmust Ez a pszichológia azon felfogását takarja, amely a viselkedést a környezetre adott reakciónak tekinti.
Skinner megtartotta a galambokat, és pusztán kíváncsiságból időnként tesztelte őket, hogy lássa, elég jók-e még a képességeik a harchoz. Egy, két, négy, sőt hat évvel később a galambok még mindig követték a rakétairányításra betanított mozdulatokat..
Későbbi projektjei
Folyamatosan folytatta feltalálást. Kutatásai részeként Skinner számos olyan eszközt tervezett, amelyek visszacsatolási folyamatokat használtak a tanulás ösztönzésére. A háború után érdekelni kezdték a gépek, amelyek embereket nevelhetnek. 1954-ben készített egy gépet, amellyel a fiatalokat aritmetikára tanította. 1957-ben pedig egy olyan gépet tervezett, amellyel a Harvardon tanuló diákoknak alapvető természettudományokat tanított.
Bár Skinner gépei tisztán mechanikusak voltak, az általa kifejlesztett ötleteket az elmúlt években számos oktatási szoftverprogramba építették be. Köztük olyanokba is, amelyeket távoktatási környezetben használnak. A programozott tanulás, ahol kérdések és válaszok sorozata van, az adott válasz alapján a következő kérdésre irányítanak, nagyon is a Skinner-féle keretek közé tartozik.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Tudja, hogy hogyan működnek a benzinkutak?
Egy Tiszafüred közelében feltárt bronzkori temető különleges betekintést nyújt a 3500 évvel ezelőtti közösségek életébe
Guruló zongora vonzotta a tekinteteket Budapest XIII. kerületében
Egy új felmérés szerint Budapest az egyik legkevésbé gyerekbarát város Európában
Nagyot nézel, ha meglátod, mennyibe kerülnek kedvenc nyári ételeink idén
Korábban nyitnak a strandok és élményfürdők a hatalmas hőség miatt
