Az éghajlatváltozás miatt emelkedik a tengerszint, és számos alacsonyan fekvő szigetet veszélyeztet. Azt azonban, hogy mely közösségek lesznek az elsők, akiknek el kell hagyniuk otthonaikat arra nehéz választ adni. Körülbelül egymillió ember él korall-atollokon, például a Maldív-szigeteken, Tuvaluban, Kiribatin és a Marshall-szigeteken. Ezek a szigetek mindössze néhány méterrel magasabbak a tengerszintnél.
Az éghajlatváltozás következtében emelkedő tengerszint miatt a leginkább veszélyeztetett helyek közé tartoznak a szigetországok. A Salamon-szigeteken öt lakatlan sziget már eltűnt az elmúlt évszázadban. A Maldív-szigetek, Kiribati, Tuvalu és a Marshall-szigetek szárazföldi területének nagy százalékát veszély fenyegeti. Ezek mind atollok. Ugyan más országoknak is vannak alacsonyan fekvő szigetei, de rendelkezésre állnak magasabb területek, ahova vándorolni lehet.
Mely szigetek válhatnak lakhatatlanná az éghajlatváltozás miatt elsőként? Mint kiderült, erre a kérdésre nem egyszerű választ adni.
Süllyedünk
Először is, a tudósok nem rendelkeznek pontos magassági adatokkal számos szigetről. Még ha rendelkeznének sem tudnák ezen információk alapján a süllyedés pontos dátumát meghatározni. Az atolloknak folyamatosan változik az alakja és nő a magassága. Néha homokból hasonló képződmények keletkeznek, állapította meg egy 2018-as tanulmány, amely a Maldív-szigeteken található Mainadhoo szigetét vizsgálta — írja a Live Science. A szigetek azonban a korallzátonyokból kapnak új homokot, a globális felmelegedés pedig megöli a korallokat. 2 Celsius-fokos hőmérséklet növekedés esetén a korallzátonyok 99%-a elpusztul. 1,5 Celsius-fok esetén is csak pusztán néhány korall marad meg. A korallok egészsége fogja meghatározni, hogy mely szigetek tudnak lépést tartani az emelkedő árapályokkal.
A szigeteknek sem kell eltűnniük ahhoz, hogy lakhatatlanná váljanak. Amikor a hullámok áthaladnak az alacsonyan fekvő szigeteken, sóval szennyezik be a friss talajvizet. A magasabb tengerek gyakori áradásokat jelentenek, és a talajvíz nem tud regenerálódni. A fák elpusztulnak, a vizet pedig importálni kell majd. Egy tanulmány azt jósolta, hogy a legtöbb atollnak nem lesz ivóvize a 2060-as évekre, vagy a 2030-as évekre, ha a jégtakaró összeomlik az éghajlatváltozás “legrosszabb forgatókönyve” szerint. A Marshall-szigetekről már emberek ezrei elvándoroltak.
Állami támogatás
2004-ben árvíz tizedelte Mundoo-t és a szomszédos Kalhaidhoo-t. A kormány bejelentette, hogy mindkét sziget lakatlan lesz a továbbiakban. Mundoo gyakorlatilag semmilyen állami beruházást nem kapott már jó ideje, de sok mundoo-i család visszaköltözött. A központi kormányzati finanszírozás nélkül egész szigetek válhatnak először lakatlanná, de a politikai akarat sok meglepetést okozhat még.
A városi szigetek több beruházást kapnak, mint a vidéki szigetek, de ezek is kihívásokkal szembesülnek. Tuvalu fővárosi szigetén, Fongafale-on mintegy 4000 ember él. 2100-ra a sziget 95%-át eláraszthatja a dagály. Ennek leküzdésére Tuvalu nemrég mesterséges magaslatokat épített a sziget egyik oldalán. A hosszú távú terv szerint a szigetet 50%-kal szélesebbé teszik, majd végül mindkét oldalát megemelik.
Egy 2022-es, több kockázati tényezőt vizsgáló elemzés azonban megállapította, hogy még ezek a védelmi erőfeszítések sem tarthatják életben ezeket a szigeteket. Az ökoszisztémák hanyatlása árt a turizmusnak, a halászatnak és a szigetlakóknak. Az éghajlatváltozás korlátozására irányuló globális erőfeszítések mértéke és gyorsasága kézzelfogható változást fog eredményezni. Végső soron az, hogy mely szigetek és szigetközösségek maradhatnak meg, nagyban függ attól, hogy a világ többi része hogyan reagál.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
