Indián kódjátszma a második világháborúban

A második világháborúban az indiánoknak hatalmas szerepük volt az információk átadásában. A gyakorlatot már az első világháborúban is alkalmazták, azonban csak a második világháborúban kezdték elterjedten használni az amerikai őslakosok nyelvi képességeit. Ez az indián kódjátszma története.

Nem csak a második világháború sajátossága volt, hogy az ellenség folyamatosan lehallgatta beszélgetéseket. Ennek kivédésére olyan eszközöket találtak ki, mint a német Enigma, vagy hagyományos kódnyelvek. Azonban ennél volt egy sokkal egyszerűbb, és sokkal hatékonyabb módja is a titkos üzenetek küldésének.

A második világháborúban a különböző törzsi nyelvek még nem igazán voltak ismertek, hozzáférhető anyagokból pedig még kevesebb volt. Az indián nyelveket alapvetően nagyon kevesen beszélik, így a kódolásra nem is volt szükség. Az angolul beszélő indiánok könnyedén tudtak kommunikálni távközlési eszközökön keresztül, mivel saját nyelvüket használva úgysem tudták az ellenségek, hogy miről beszélnek.

Indián kódjátszma

A navajo törzs a legismertebb indián törzs, de rajtuk kívül még 14 indián nemzet szolgált az amerikai hadseregben. Az első világháborúban olyan jól beváltak az indián egységek, hogy  a második világháborúban szabályosan keresték az indiánokat, hogy szolgáljanak. Ez azért is érdekes, mert az indiánokat intézményileg átnevelték a háború előtt, és sokszor megbüntették őket a saját nyelvük használatáért.

Az első indián kódoló egység 1942-ben fejezte be a kiképzését, és elsőnek 29 navajo indián végezte el a képzést. Nem csak nyelvüket kellett használniuk, hanem specifikus katonai kódokat, amelyeket saját nyelvükre lefordítva közöltek.

Két típusú kódot használtak — írja a National WW2 Museum. Az első típusban 26 navajo kifejezést párosítottak az angol nyelv betűivel. Ezeket a navajo kifejezéseket használva könnyedén tudtak betűzve üzeneteket küldeni. A második típusú kódolásban egy 211 navajo kifejezésből álló szótárat használtak, amelyet később 411 kifejezésre bővítettek. Ezek olyan szavakat jelentettek, amelyek az eredeti navajo nyelvben nem léteztek, mint például tengeralattjáró. Ennek a kódnak a segítségével katonai kifejezéseket is tudtak közölni.

Az indiánokat általában kettesével osztották be az egységekbe. Az egyik a rádió működtetéséért volt felelős, míg a másik az üzenetet közölte volna. Az indiánok a második világháború összes nagyobb csatájában részt vettek. Azonban munkájukról hallgatniuk kellett, és még családjaiknak sem mondhatták el hőstetteiket. Ennek oka az volt, hogy a kódokat nem sikerült feltörnie az ellenségnek, így folytatni akarták az indiánok képzését. A program végül 1968-ban került ki a titkosítás alól.

A kódfejtők munkája sokáig elismerés nélkül maradt. A 70-es években már kiosztottak egy-két kitüntetést, de egészen 2001-ig kellett várni, hogy a kongresszusi aranyérmeket kiosszák az indiánok számára.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Így zajlott az ókori Egyiptom fegyverkezési versenye
• A történelem legrettegettebb kalózhajója, az Anna királynő bosszúja