Hogy pusztultak el a magyar várak? Most felrobbantották őket az osztrákok, vagy sem? És mit tett Rákóczi?

A magyar erősségek kötelező érdekességei között mindenki ismeri a bevehetetlenségük hírét, az elrejtett kincseiknek legendáit, a kútjaikból kivezető titkos alagútjaiknak rejtélyét, az ott megfordult híres embereket és a falaikat felrobbantó Habsburgok felháborító történeteit.

A katonai célok után magtárrá lefokozott Boldogkő vára, Fotó: Mayer Jácint

A várak a magyar épített örökség mutatós részét képezik, melyek rendeltetése a társadalom átalakulásával, a hadászat fejlődésével párhuzamosan egyre csökkent, megváltozott, majd többségükben teljesen megszűnt. Az átlagembernek, ha a „vár” szót hallja, hősies történetek jutnak eszébe és általában egy elhagyatott, romantikus, romos épületre gondol. No, de hogyan jutottak ezek az egykori erősségek idáig?

A török által megrongált tatai vár, Fotó: Mayer Jácint

A magyar köztudat ismeri erre a választ: „az osztrákok felrobbantották, nehogy a magyar függetlenedés támaszpontjaivá válhassanak”. Illetve itt-ott hallható az épített történelem megsemmisítésének szándéka is, szintén nemzetromboló céllal. A 17. század végi és a 18. század eleji Habsburg birodalmi központosító intézkedések nem maradtak a korszakban visszhang nélkül a Magyar Királyság területén, hiába voltunk a török kiűzésének friss élményén túl. Az udvar és a török által kötött 1664-es vasvári békét követő időszaktól egyébként már állandósul a kiábrándultság, és létrejön egy magyar réteg, az erdélyieken túl, akik akár török szövetségben, akár kiverésük után nélkülük is hajlanak a fegyveres ellenállásra Bécs kedvezőtlen, keménykezű politikájával szemben. Ez a kuruc kor, az a korszak, amikor a legtöbb várunk tönkremegy.

A várból bazilikásodott Esztergom, Fotó: Mayer Jácint

Ma az átlagos beszélgetések a Habsburgokat teljesen egyoldalúan negatívan, vagy pozitívan szokták megközelíteni, pedig a nevükkel fémjelzett évszázadok többféle magyarokhoz való viszonyulást takarnak a buta és durva hozzáállástól a kimondottan kedvező viszonyig, hullámzóan. A felvilágosodás, és főleg a szocializmus a Habsburgok magyarellenes politikáját kívánta kiemelni, felnagyítani. Ekkor születik az okos, hős, szabadságszerető és feltétlenül magyar kurucok, valamint a buta és mindenképpen német labancok legendája, az elnyomás és a kizsákmányolás fogalmainak erőltetése. Ennek keretében, mint romantikusan drasztikus lépésként szeretjük emlegetni erősségeink felrobbantását, mint ellenállásunk felszámolásának és történelmünk megsemmisítésének kísérletét. A helyzet viszont nem ennyire egyszerű, a motivációk pedig többrétűek. A téma elemzéséről nem sok munka készült, a legjelentősebb tényeket Oross András 2005-ben megjelent Rendeletek és intézkedés-tervezetek a magyarországi várak lerombolásáról (1699–1702) és a Várrombolások a Rákóczi-szabadságharc idején c. munkái foglalják össze.

A kurucok által lerontott Léva vára, Fotó: Mayer Jácint

Az udvar a Rákóczi-szabadságharc előtt, 1699-ben és utána 1702-ben rendelkezett a felszámolásra ítélt magyar erősségekről, ez volt I. Lipót hírhedt várrombolási listája. Az egyik cél a várakban szolgáló magyar katonai réteg felszámolása, vagy átalakítása volt, és ezzel válaszút elé állíthatták őket. Dönthettek kilépésükkel a helyi röghöz kötött jobbágysors, vagy bárhova elvezényelten a császári katonai pálya közt. Itt valóban nyomon követhető egy egyfajta esetleges magyar ellenállási szándék megelőzése. A többi okok közt a várak már törökök ellen is problémás elavultsága, a fenntarthatósághoz szükséges anyagiak hiánya (az elpusztításhoz csak egyszer kell kiadás), és a mozgó hadviselésre tolódott hangsúly okozta funkcióvesztésük szerepelt. Tulajdonképpen feleslegessé váltak, ami a korban mindenki számára köztudott volt. Voltak teljes megszüntetésre kijelölt egykori erősségek, és részlegesek, ahol bontásra csak egyes védműveket ítéltek volna a fő épületek meghagyása mellett. Ilyen esetekben például kaszárnyának hasznosították volna. Ezzel párhuzamosan megfogalmazták a kevesebb, de modernebb erősségek létesítésének szükségességét. Egyébként itt érdemes egy szót ejteni arról, hogy később az osztrák főváros, Bécs városfala is elbontásra került például.

A vár tulajdonosa által (feltehetően a tetőadó bevezetése miatt) felgyújtott Csábrág, Fotó: Mayer Jácint

Az 1702-es magyarországi rombolás eredménye: 17 kijelölt várból 4-et romboltak le teljesen; 8 esetben folytak bontási munkálatok; 5 várat pedig nem bántottak Az utóbbi kategóriát többnyire az udvarnál jobban fekvő tulajdonosaik tudták elintézni.

A kastéllyá alakított, majd magára hagyott cseszneki vár, Fotó: Mayer Jácint

1703-ban aztán zászlót bontanak Rákóczi Ferenc csapatai és a várak helyzetével a fejedelemnek is számot kell vetnie. A teljesen elhanyagolt várrendszer kuruc felmérése ugyanazt az eredményt, megoldási javaslatot és hozzáállást hozza, mint az udvaré. Így találkozhatunk kuruc vetületben is teljesnek tekinthető rombolásokkal, mint Tokaj, Szatmár, Szendrő, Belényes, Kálló, stb. és részlegessel is például, Zólyom, Pápa, Léva esetében. És itt is volt, aki próbált az ingatlanjának védelmére kelni a nagyságos fejedelemnél. A szabadságharc alatt egyébként a hullámzó hadi helyzet okozta a legtöbb pusztulást, hiszen a közelgő nagyobb erők hírére általában mindegyik fél ostrom nélkül gyorsan kiürítette a védelemre általánosságban alkalmatlan várait, a védműveket megrongálta, a tetőszerkezeteket felgyújtotta. A felkelés végén gyakran csak azt lehetett tudni, hogy ki rontott az épületeken utoljára, amit – érthető módon – a vesztesek több alkalommal tudtak elkövetni. Ezek java innen már az enyészeté lett, a katonaság többet nem használta őket. További központilag elrendelt várrombolásokról még beszélnek, de megtörténtükre nincs többé adat. Sok esetben kastélyos külsőt öltenek, vagy a birtokosok maguk bontják el, hogy építőanyagként fel lehessen használni új kényelmes kúriájuk falaihoz, esetleg a köznép hasonló építkezési céljaihoz. Számunkra nehéz elképzelni, de nem képeztek értéket a kor emberének.

A franciák által felrobbantott dévényi vár, Fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány

Ha a mai ismert váraink pusztulásának okait szeretnénk megjelölni, akkor a háborúk lesznek az első helyen, amiben a török, a magyar, az erdélyi, a császári és a kuruc erők mind érintettek. Az utolsó ilyen történetet érdekes módon Napóleon francia hadserege jegyzi, akik Borostyánkő, Dévény és Győr várait tették tönkre 1809-es hadjáratuk alkalmával. Magasabb utasításra elrendelt várrombolás esetén rendelkezésre álló idejük alatt a kurucok nem sokkal kullognak a császári-királyi erők nyomában. Ezeken kívül villámcsapás, tűzeset, néhol egy kis pálinkafőzésből adódó trehányság, az enyészet, és az építőanyag újrahasznosítása lettek váraink pusztulásának okozói.

Érdemes elolvasniRákóczi Ferenc fejedelem szülőháza. A várkastély, melyet kurucok pusztítottak el

A megmaradt épített örökség védelme, feltárása, konzerválása, visszaépítése napjaink kihívása.