Ilyen volt az élet az óriási rovarok korában
Több mint 300 millió évvel ezelőtt, a hatalmas dinoszauruszok kora előtt a Földet óriás rovarok lepték el. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a szitakötők akkorák, mint a varjak, a százlábúak pedig olyan hosszúak, mint az autók. Üdv a karbon korban! Miért voltak a rovarok ilyen hatalmasak ebben az időszakban? És miért haltak ki ezek a rovarok?
A karbon a földtörténet egyik legváltozatosabb időszaka volt. A bolygó szárazföldjei kezdték kialakítani a Pangea szuperkontinenst. Kiterjedt mocsarak és meleg, nedves erdők uralták a tájat. És nem az óriás rovarok voltak az egyetlen hatalmas élőlények, amelyek a bolygón barangoltak. A tengeri élővilág is mérete hatalmas volt, mint például a cápák korai formái és egy óriási kétéltű, amely elérte a két méteres hosszúságot, derül ki a What If beszámolójából.
Rovarok, amik ellen kevés lenne a légycsapó
Az egyik legikonikusabb a meganeura. Ez a rovar hasonlított egy modern szitakötőre, leszámítva egy dolgot. Szárnyainak fesztávolsága ugyanis elérte a 75 centimétert, de ennél is ijesztőbb, hogy húsevő volt, bár más rovarokkal és kisebb kétéltűekkel is beérte helyettünk.
Azt már tehát tudjuk, hogy az égre nézve nem lett volna nyugtunk, de a földön maradva sem, mivel ott az arthropleura. Ez az ezerlábú-szerű lény akár 2,5 méter hosszúra is megnőhet. Szerencsénkre nem néztek volna minket tápláléknak, inkább a bomló növényzetet rágcsálták.
Egy másik hátborzongató kinézetű lény volt a pulmonoscorpius. Ez egy óriási skorpió volt, amely a Föld mocsarasabb területein kószált, és akár 70 cm hosszúra is megnőhetett. De ezen kívül voltak 10 cm-esre megnövő óriáscsótányok és 45 cm-es szárnyfesztávolságú kérészek is.
Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy lenne mire figyelnünk, ha rendelkeznénk időgéppel. Viszont felmerül a kérdés, hogy egyáltalán hogyan lettek ezek a rovarok ilyen nagyok? A karbon korban sokkal energikusabbnak és éberebbnek éreztük volna magunkat. Ennek a jelenlegi világunk oxigénszintjéhez van köze.
A kutatások becslései szerint a légköri oxigénszint ebben az időszakban elérte a 35%-ot. Ma ez a szint 21%. Az oxigén volt az egyik kulcstényezője a rovaroknál akkoriban tapasztalt gigantizmusnak. De vajon miért lehetett ettől ilyen óriássá válni?
A rovarok másképp lélegeznek, mint a többi élőlény. A rovarok nem rendelkeznek keringési rendszerrel az oxigén szállítására, hanem az oxigén közvetlenül a szöveteikbe jut az apró légcsövek hálózatán keresztül. Minél több oxigén van a légkörben, annál nagyobbak ezek a rovarok. De több megközelítése is van annak, hogy ekkorára nőttek. Egy másik elmélet szerint épp az oxigénmérgezés miatt voltak kénytelenek ilyen nagyra nőni.
De hogyan tűntek el a hatalmas ízeltlábúak?
Bármilyen csodálatos is az oxigén, jóból is megárt a sok. A túl sok oxigén a szervezetben úgynevezett “szabad gyököket” hozhat létre. Ezek olyan instabil molekulák, amelyek károsíthatják a sejteket, de akár a DNS-t is. A rovarok kénytelenek voltak ekkorára nőni, különben oxigénmérgezést szenvedtek volna.
Ha nagyobbra nőnek, az lassítaná az oxigénfelvétel ütemét, így kevésbé szenvednének a túl sok oxigén miatt. És ugyanez történhetett volna velünk is. Minél hosszabb ideig tartózkodnánk ebben az időszakban, a magasabb oxigénszint miatt hányingert, légzési problémákat, sőt, még az idegrendszeredre gyakorolt bizonyos káros hatásokat is tapasztalhattunk volna.
Nos, a rovarok vitathatatlanul a korszak sztárjai voltak. De nem ők voltak az egyetlenek, amelyek hatalmas változásokat éltek át a karbon korban, amit a kiterjedt szénrétegek miatt neveztek így, amelyek az ősi erdők pusztulása után keletkeztek. Ezek a szénrétegek az egyik fő energiaforrásunk, amelyeket ma is használunk.
A boltban kapható gyümölcsök és zöldségek nagy része pedig több mint 300 millió évvel ezelőtti növények leszármazottja lehet. A karbonban alakultak ki az első magtermő növények, amelyek minden korábbinál változatosabb ökoszisztémákat hoztak létre.
És ha már a változás, a légkör a Föld másik része volt, amely ebben az időszakban rengeteget fejlődött. A Földön buja, üvegházszerű klíma uralkodott, amikor képzeletben megérkeztünk. Meleg és párás idő volt, ami mocsaras erdőket eredményezett.
Egy új korszak veszi kezdetét
De az idő előrehaladtával az évmilliók során az éghajlat átváltott az úgynevezett Jégház-Föld állapotba. A hőmérséklet jelentősen lecsökkent, és jégtakarók kezdtek kialakulni, főként a déli féltekén.
Miközben ezt az időszakot vizsgáltuk, a szárazföldek lassan összeálltak, és létrehozták a Pangea nevű szuperkontinenst. És amikor ekkora szárazföldek elkezdenek mozogni, az komolyan befolyásolhatja az óceáni áramlatokat, a széljárást és a globális éghajlatot.
Mostanra az esőerdők megszűntek, ami a korábban virágzó állatvilág és növényzet hanyatlásához vezetett. Az esőerdők hanyatlásával az oxigénszint is csökken. Mielőtt észrevennénk, a hatalmas rovarok elkezdenek pusztulni és kihalni. A méretükhöz szükséges magasabb oxigénszint nélkül ezek az óriás rovarok nem tudnak életben maradni.
Az oxigénszint és a szárazabb éghajlat olyan élőhelyet teremtett, amely jobban megfelelt a kisebb rovarok számára. Szintén ekkoriban kezdik átvenni az uralmat a korai hüllők, amelyek rontják a rovarok túlélési esélyeit. És, mivel a Pangea teljesen kialakult, beléptünk a perm időszakba.
Érdemes elolvasni:
