Federico Bernardini régész nemrég két kőlapot talált az egyik észak-olaszországi domberődben. Közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy az egyiken vésővel alkotott kis pöttyök vannak, míg a másikat teljesen szabadon hagyták az egykori készítői. Most érdekes elmélettel állt elő ő és Paolo Molaro, az olasz nemzeti asztrofizikai intézet csillagásza.
Az iflscience.com cikke szerint Bernardini kereste meg Molaro-t azzal a kéréssel, hogy szükséges volna egy csillagászra, mert szerinte olyasmit talált, ami felülírhatja eddigi tudásunkat az első igazi csillagtérképpel kapcsolatosan. Eddigi tudásunk szerint az az úgynevezett nebari csillagkorong, amit kutatók nagyjából Kr. e. 1800-1600 közé, tehát a korai bronzkorra datálnak. Csakhogy ez egy meglehetősen kezdetleges csillagtérkép, ami kicsit olyan, mint egy gyerekrajz. Látszik rajta a Hold, a Nap és számos csillag, illetve két furcsa rajz, ami közül az egyik talán a napéjegyenlőségre, míg a másik talán valamilyen istenségre, esetleg sarki fényre vagy szimplán szivárványra utal.
Ennél bonyolultabb viszont az, amit Bernardini talált Észak-Olaszország egyik domberődjében, egyben régebbinek is tűnik, mint a Hipparkhosz által készített első ismert, tudományos alapokon nyugvó csillagkatalógus.
Teljesen más csillagokat láttak évezredekkel ezelőtt, mint mi most
Az olasz régész által talált “csillagtérképen” a tudósok a Skórpió csillagkép gázgömbjeit vélték felfedezni, mások mellett. Csakhogy volt ezzel egy kis bökkenő. Azon a szélességi körön nem láthatók manapság e csillagkép csillagai. Akkor hogyan kerülhettek meglehetős pontossággal a korongra?
A magyarázat Földünk Nap körüli keringésében, egészen pontosan az égi pólusok földi precesszió miatti vándorlásában keresendő. A csillagászatban a precesszió kifejezés alatt általában a földtengely – a Nap és a Hold forgatónyomatékának hatására bekövetkező – elmozdulását értjük. A jelenség hatását számos ókori nép, mint pl. a sumerek, az egyiptomiak, majd az amerikai földrészen az olmékok és a maják is megfigyelték és ismerték, és az ókori görögök is tudtak létezéséről.
A precesszió következtében az égi pólus 23,5° távolságban vándorol az ekliptika pólusa körül. Ezzel a mozgással az északi és déli égi pólus is több csillagképen keresztülhalad. Ennek a teljes periódusideje 25.786 év, tehát minden egyes csillagtérkép vagy katalógus esetében meg kell adni, hogy mikor is készült pontosan, hisz évezredes távlatban jelentős eltérések lehetnek.
Röviden az évezredek során változnak azok a csillagképek, amelyek bizonyos szélességi körökről jól láthatók. Ez a tény pedig a megtalált kőlapot is más megvilágításba helyezte.
Megtalálták a legősibb csillagtérképet?
Alapos vizsgálattal a csillagász kiderítette, hogy a 29 pontból 28 meglehetős pontossággal ábrázol látható csillagokat a Skorpió csillagképből, az Orion-övből, vagy éppen a Kassziopeia csillagképből és a Plejádokból. Egy kivétel van, de a tudósok szerint az valamilyen időleges égi jelenség lehetett, például egy szupernóva.
Abból ítélve, hogy ezeket a csillagokat mikor láthatta a szemlélő a megtalálás helyszínén, Molaro nagyjából 2400 évesnek véli az ősi csillagtérképet. Találtak egyébként itt egy másik, kidolgozatlan korongot is, de a tudósok szerint az csupán egy Nap-reprezentáció.
Persze sok még a kérdés és számos további kutatás előtt nyitja meg e felfedezés a lehetőséget a korongok kapcsán.
Ez is érdekelhet:
- Így néz ki egy teljes nap a Marson – Olvass tovább ITT
- Mi történne, ha megszűnne a Föld tengely körüli forgása? És van erre esély?
