Ritka kiváltság ért halálakor egy több száz éve eltemetett nőt
A lenyűgöző Tintern Abbey, vagy Tintern apátság fénykorában a gazdagok és a nagyhatalmúak végső nyughelye volt. Magas rangú papok, gazdag földbirtokosok, a határvidéket őrző urak leltek itt örök nyugalomra. Azonban nemrégiben találtak egy kívülállót.
A Tintern apátság területén végzett ásatások során kiderült, hogy miután a gótikus remekmű a kolostorok feloszlatását követően romba dőlt, a helyi átlagemberek kihasználták a lehetőséget, hogy halottaikat a szent területen temessék el, derül ki a Guardian beszámolójából.
A régészek és történészek meglepetésére a délkelet-walesi apátságban egy nagyszabású restaurálási projekt kezdetén megvizsgált két sírban egy felnőtt és két gyermek maradványait találták meg, akik nyilvánvalóan kemény, nem kiváltságos életet éltek.
“Ez egy elképesztő történet” – vélekedett Gwilym Hughes, a walesi történelmi épületeket védő Cadw vezetője. “Ez a hely egy nagyszerű helyről, ahol az elit temetkezett, olyanná lett, amelyet a közösségek legszegényebbjei használtak.
Tintern a középkorban a nagyok és a jók, azaz a jótevők, a mecénások és a menetelő urak nyughelye volt. Úgy tűnik, hogy ez a 16. század közepén, a feloszlatással drámaian megváltozott. Továbbra is szent temetkezési helyként használták, ezúttal azonban nem az elit, hanem olyan emberek, akik a jelek szerint a társadalom peremére szorultak. Ez lenyűgöző.
A Cadw egy több millió fontos, ötéves konzerválási projektet indított a Tintern apátság meggyengült falainak védelmére, amelyek az évszázadok során erodálódtak.
Tavaly nyáron régészeti vizsgálatok kezdődtek, hogy megértsék, mi van a föld alatt, és így elkerüljék az ősi, törékeny elemek károsodását, valamint biztosítsák, hogy a felállítandó állványzat stabil alapot kapjon.
A 13. század végétől az újkorig terjedő időszakból származó leletek kerültek elő, köztük ritka középkori ablaküvegek, padlólapok és kerámiák, valamint III. Henrik uralkodásától kezdve érmék.
Kívülálló az apátság temetőjében?
A legtöbb sírt érintetlenül hagyták, de úgy vélték, hogy 18-at ki kell ásni. Ezek közül hármat közelebbről is megvizsgáltak, és meglepő felismerésekkel gazdagodtak.
Richard Madgwick, a Cardiffi Egyetem régészeti tudományok hallgatója elmondta, hogy “eddig csak néhány temetkezést elemeztünk az apátságból, de ezek máris páratlanul új ismeretekkel szolgálnak.”
Ezek között van egy olyan személy, akit tehénbőrbe burkoltak egy impozáns sírban, látszólag magas státusszal, de a legérdekesebbeket közvetlenül a templom főépületén kívül találták.
Az egyik sírban egy olyan nő maradványait találták meg, aki láthatóan mozgássérült volt, és a 30-as vagy 40-es éveiben halhatott meg. Egy másikban két, 1 és 5 év körüli gyermek csontvázát találták meg. Az ő maradványaik krónikus betegségre utaló jeleket mutattak, ami valószínűleg rossz táplálkozással vagy betegséggel függhetett össze.
Madgwick szerint a nő sírja sekély volt, és úgy tűnt, hogy sietve ásták ki, ami miatt azt gondolják, hogy titokban temethették el.
A lényeg az, hogy ez a temetés a feloszlatás utánra datálódik, és valószínűleg olyan valaki volt, aki normális esetben nem jutott volna hozzá egy előkelő temetkezési helyhez. Világos, hogy az apátság valóban különleges státuszt tartott fenn néhány ember számára. Ez a dédelgetett család képeit idézi fel, valakiről, akiről gondoskodtak, bár az élet során némi erőfeszítést tettek azért, hogy a lehető legjobb helyen temessék el.
Ez az első alkalom, hogy az irodalomban és a művészetben régóta ünnepelt apátsági templomot ilyen részletesen vizsgálják. Madgwick szerint:
“Azt hittem, hogy a fő ablakunk a magasabb státuszú személyeket, a szerzeteseket, a papságot fogja vizsgálni, de ez lehetőséget ad arra, hogy megnézzük, hogyan használták az egyszerű emberek az apátságot a feloszlatás után”. A maradványokat a munka befejezése után visszaszállítják.
Érdemes elolvasni:
