Alaposan elrontotta az emberiség történetének első holdraszállásának szépen megkoreografált holdralépési jelenetét Neil Armstrong amerikai asztronauta. Íme a sokáig titkolt, sőt szándékosan megvágott valóság.
A hidegháborúnak, azaz a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok által vezetett “keleti” és “nyugati” tömb globális küzdelmének számos “hadszíntere” volt. Gondolhatunk a különféle háborúkra (talán a leghíresebbek a koreai és a vietnámi), a technológiai versenyre, vagy éppen a fegyverkezésre, melynek során hagyományos és nukleáris fegyverarzenált is kiépítettek a versengő hatalmak. Fontos szférája volt e konfliktusnak az úgynevezett űrverseny, azaz a világűr meghódítása is, amihez hatalmas tudományos és ipari, valamint az ezt szolgáló pénzügyi tartalékokat kellett megmozgatnia mindkét államnak.
A szovjetek kétszer is nyertek: ők állították pályára az első műholdat és ők juttatták az első embert is a világűrbe. Az amerikaiaknak nagyon kellett valami visszavágás, Kennedy elnök pedig ennek keretében a ’60-as évek elején beígérte a holdraszállást. Erre végül csak 1969 nyarán került sor és alaposan meg is koreografálták, hisz tulajdonképpen a Föld összes, tévével vagy rádióval rendelkező lakója élőben követte azt. Csakhogy gigszer csúszott a tervekbe.
Természetesen a Holdra lépés alaposan megtervezett művelet volt, melynek kb minden egyes másodpercét előre meghatározták és a szöveget is megírták Armstrongnak, amit el kellett mondania, amikor kilép a Hold felszínére az első földakóként az Univerzum történetében.
Armstrong hatalmasat hibázott a Holdon
A következőt kellett volna mondania: “That’s one small step for a man; one giant leap for mankind.” Azaz “Kis lépés egy embernek, de nagy lépés az emberiségnek”. Ez a mondat utána híressé is vált szerte a világon. Csakhogy ő nem ezt mondta. Hanem ezt: “That’s one small step for man; one giant leap for mankind.” Azaz “Kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek”.
Mi hiányzik? Nos, egy “a” határozatlan névelő. Ez pedig jelentősen módosítja a mondat jelentését, mint az a fentiekből is jól látható. Enélkül bizony a mondat első fele ugyanazt jelenti, mint a második. Azaz kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés az emberiségnek, hisz a “man” és a “mankind” ebben a szövegkörnyezetben ugyanazt jelenti, írja a snopes.com.
Persze fontos megjegyezni, hogy ez senkit sem érdekelt akkoriban, mert mindenki értette, hogy mire gondolt az űrhajós. A világ pedig szinte egyként ünnepelte, hisz hatalmas dolog volt a Holdra lépés. Azután még többen teljesítették ezt a feladatot, utoljára 1972 decemberében. Azóta nem járt ember a Hold felszínén. Feltehetjük a kérdést, hogy az elmúlt évtizedek hihetetlen fejlődése következtében már biztosan könnyebb lenne, mint a 60-as, 70-es évek színvonalán álló technológiával. Elég csak összehasonlítani a kicsit később készült Csillagok háborúja első három filmjét a néhány éve készült folytatásokkal.
Miért nem megyünk a Holdra 1972 óta?
A válasz azonban nem a technikai színvonalban van, hanem a költségekben. Ha már nincs űrverseny (mert a Szovjetuniót legyőzték, majd fel is bomlott), akkor miért erre dollármilliárdokat elkölteni az amerikai adófizetők pénzéből, amikor van annak más helye is? És éppen ezért éledt fel mostanában újra a Holdért (sőt a Marsért) folyó verseny. A globális színtéren ugyanis újra van kihívója egypólusú, amerikai vezetésű világnak Kína, India, Oroszország és mások személyében. Aki pedig lemarad, kimaradhat és presztízsveszteséget szenved.
Armstrongék landolásáról és arról, hogy mit kellett volna neki és társának, Buzz Aldrinnak csinálnia a Holdon landolás helyett ITT írtunk.
Ez is érdekelhet:
- Rejtélyes fekete lyukakat találtak, amelyek túl nagyok a galaxisaiknak – Olvass tovább ITT
- Magyarázatot találhattak a Szaturnusz holdjának ‘mágikus szigeteire’ – Részletek EBBEN a cikkben
Kiemelt kép: John W. Young a Hold felszínére lép 1972-ben. Ő volt a kilencedik ember, aki a Holdra lépett.
