Férfiként és nőként is élt a francia diplomata
D’Eon francia katonaként, diplomataként és kémként is szolgált, miközben férfiként Charles és nőként Charlotte néven is élt.
A Charles d’Eon de Beaumont néven született lovag történetét a History mesélte el. Ahogy írják, d’Éon katonai hőstetteit a hétéves háborúban, a párizsi békeszerződés tárgyalásában játszott szerepét és XV. Lajos francia király kémjeként végzett merész szolgálatát beárnyékolták a nemével kapcsolatos találgatások.
A politika nemzetközi vizein
D’Eon nemesi családban született 1728-ban a burgundiai Tonnerre-ben. Jogi diplomát szerzett, majd 1756-ban beszervezték a Secret du Roi-ba, XV. Lajos király kémhálózatába. Hivatalosan a szentpétervári követség titkáraként küldték Oroszországba, titokban viszont a király megbízta, hogy gyűjtsön hírszerzési információkat Erzsébet császárné udvarában.
A császárné arról volt ismert, hogy hetente úgynevezett „metamorfózis-bálokat” rendezett, ahol az udvari férfiak nőnek, a nemesasszonyok pedig férfinak öltöztek. „A középkorban és a kora újkorban a keresztöltözködés társadalmilag sokkal inkább elfogadott volt” – mondja Gary Kates, a Monsieur d’Eon Is a Woman című könyv szerzője.
A későbbi években nőnek álcázva magát udvarhölgyként szolgált Erzsébet császárnőnél. Kritikus szerepet játszott a francia-orosz kapcsolatokban; szigorúan titkos levelezést szállított a versailles-i XV. Lajos király és a szentpétervári Erzsébet császárné között.
1756-től a hétéves háborúban D’Eon dragonyos kapitányként szolgálta Franciaországot, és bátor katonaként szerzett magának hírnevet. 1763 júniusában oroszországi nagykövetté nevezték ki, ám tervei szertefoszlottak, amikor III. Péter orosz császárt meggyilkolták.
Ahogy a háború elhúzódott, Franciaország adóssága egyre nőtt. 1762 szeptemberében a király d’Eont küldte Londonba diplomáciai csapatának tagjaként, hogy tárgyaljon a békéről. A békeszerződést 1763. február 10-én írták alá Párizsban, és d’Eont a koronának tett szolgálataiért a Szent László-renddel jutalmazták. Ez nagyvonalú nyugdíjjal és lovagi címmel járt együtt.
A brit győzelem után XV. Lajos király buzgón igyekezett visszaállítani Franciaország régi dicsőségét. D’Eon-t ideiglenes londoni nagykövetnek nevezték ki. Egy titkos küldetést is kapott: az angol tengeri invázió helyszíneinek azonosítását. Hogy közelebb kerüljön a brit nemességhez, d’Eon pazarul vendégeskedett, értékes borokat importált burgundi régiójából, és ezzel hatalmas számlákat rótt ki.
Fényűző londoni életmódját élvezte, amikor kinevezték az utódját, Guerchy grófot, és d’Eont titkárrá fokozták le. Felszólították, hogy hagyja el Londont, de ő ezt megtagadta, mert a poszt elhagyása veszélyeztetné a titkos inváziós terveket. Ragaszkodott hozzá, hogy csak a király hívhatja vissza őket.
Amikor a király meghallotta, hogy d’Eon nem hajlandó lemondani, befagyasztotta nyugdíját. Az egyre kétségbeesettebb lovag merész lépésre szánta el magát.
D’Eon megzsarolja a francia királyt
1764-ben egy művében nagyhatalmú személyiségek diplomáciai magánlevelezéseit szivárogtatta ki, de nem leplezte le a francia kémhálózatot és a király Anglia lerohanására vonatkozó terveit. A királynak írt leveléből kiderült, tudta, hogy a tervek háborút szíthatnak.
[Ha] nem kapok aláírt ígéretet a királytól vagy de Broglie gróftól, hogy az egész ügy M. De Guerchy-vel megoldódott, nos akkor, Monsieur, hivatalosan és őszintén kijelentem, hogy számomra minden remény elveszett, és hogy azzal, hogy Anglia királyának, miniszterelnökének és lordjainak karjaiba kényszerít, nyilvánvaló, hogy Ön fogja meghatározni a következő háború sorsát, amelynek minden bizonnyal én leszek az ártatlan szerzője, egy olyan háborúé, amely elkerülhetetlen lesz…
A levél felért egy árulással, a királynak mégis óvatosnak kellett lennie; d’Eon népszerű személyiség volt Londonban, befolyásos barátokkal. Nem sikerült megegyezni, XV. Lajos 1774. május 10-én meghalt.
Eközben Londonban olyan pletykák keltek szárnyra, hogy a lovag nő. Népszerű bulvárlapok jelentek meg, amelyekben d’Eont félig férfinak, félig nőnek ábrázolták. A londoni tőzsdén fogadásokat kezdtek kötni a lovag nemére. Ahelyett, hogy cáfolta volna az állításokat, ő inkább szította a lángokat, sőt párbajra hívott ki egy neves bankárt.
D’Eon akkor kezdte manipulálni a sajtót, amikor kiesett a franciaországi fizető urak kegyeiből. A botrány kezdett túl nagy lenni ahhoz, hogy a francia kormány figyelmen kívül hagyja.
Az egyezség
A következő király, XVI. Lajos tudta, hogy ha d’Eon titkai nyilvánosságra kerülnek, Anglia jó eséllyel háborúba keveredik Franciaországgal. Neki pedig időre volt szüksége a gazdaság újjáépítéséhez, így a lovag kedvére tett.
Beleegyezett, hogy d’Eon visszatérhessen Franciaországba, és évi 12 ezer livre életjáradékot ajánlott fel, ha átadja az iratokat, békén hagyja de Guerchyt és élete végéig nőnek öltözik, cserébe azért, hogy törvényesen nőnek nyilvánítsák.
„XVI. Lajos úgy gondolta, hogy d’Eon valóban nő és mindig is az volt” – mondja Kates. Ráadásul d’Eon törvényesen nővé nyilvánítása politikailag is célszerű volt: „Nem voltak női követek vagy diplomaták, így d’Eon nem emelkedhetett újra hatalomra.”
Franciaország nyilvánosan nőnek nyilvánította d’Eont, és Anglia hamarosan követte egy széles nyilvánosságot kapott bírósági perben. „Ő a kor legkülönlegesebb személyisége” – írta Edmund Burke londoni lapjában, a The Annual Registerben.
„Úgy festették le d’Eont, mint a történelem egyik legnagyobb szélhámosát. Ez a narratíva uralta a d’Eonról szóló diskurzust a 19. században, amíg a szexualitásról szóló új elképzelések vissza nem hozták nem csalóként, hanem olyasvalakiként, aki a nemi identitását kutatta” – mondja Kates.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
