5 antik civilizáció, ahol tejben-vajban fürösztötték az állatokat
Szőrös barátaink már az ókorban is hű társaink voltak. Az alábbi antik kultúrák pedig egyenesen rajongásig szerették azokat az állatokat, házi kedvenceiket, akiket nem praktikussági céloktól vezérelve tartottak, hanem azért, mert egyszerűen élvezték társaságukat.
Mi különbözteti meg a háziasított állatokat a házi kedvencektől?
Bár hasonlónak tűnhet a két kifejezés, mégis mást takar. A szakemberek szerint ugyanis háziasítottnak azokat az állatokat nevezzük, amelyeket az ember megszelídített, más szóval domesztikált annak érdekében, hogy valamilyen hasznot hajtson számára – írja a Discover Magazine.
Azaz vagy élelmet, vagy munkaeszközt vagy más, gyakorlati előnyt jelentett a gazdája, gondozója számára. A háziállatok domesztikációját ezzel szemben nem praktikussági elvek vezérelték, csupán kedvtelésből tették őket társaikká. A tenyészállatokkal szemben egy jól tartott kutyának az az egyetlen gondja, miért nem dobja el a gazdi ötvenedjére is a botot.
Ókori állatok a Föld körül
Bármennyire is fejlett mára a tudomány, arról még mindig nincs pontos adatunk, hol és mikor tartottak először kedvtelésből kutyákat illetve macskákat a történelem során. Ugyanakkor 12.000 – 9500 évvel ezelőtt néhány elődünk már kisállatával együtt temetkezett, mely valószínűleg a kettejük közötti érzelmi kötelék testamentuma volt.
Mezopotámia
Míg a macskák az utcákat járták Mezopotámiában, a kutyák vadásztak illetve megvédték a lakók állatállományaikat, házaikat. Utóbbiakat ezért olyan nagyra tartották, hogy számos mezopotámiai kutyás amulettet, apró szobrocskát hordott magával, melyek az egészség, a gyógyulás valamint a védelem jelképei voltak.
Rézötvözet nyakörv Angliából, a rajta álló felirat alapján 1676-ból.
Forrás: Wikimedia Commons
Ám a termékeny félhold lakói sem csak praktikus szempontokat tulajdonítottak nekik. Számos mezopotámiai mítosz írja le őket az istenek társaiként, míg művészeti alkotásokon földi halandók oldalán is megjelennek a négylábúak. Babonákban is találkozhatunk velük, jó példák erre a csaknem 2 700 éves Šumma Ālu táblák, melyeken a kutyák rendszeresen az otthonokban láthatók.
Sőt, valószínűleg az antik Mezopotámiában alkották meg az első, kutyáknak készült nyakörvet is. Ezek közül néhány egyszerű kinézetű volt, ám akadtak díszes változatok is, mely kétségkívül azt mutatja, a mezopotámiaiak különleges bánásmódban részesítették ebeiket.
Egyiptom
“Stela of Siamun and Taruy worshipping Anubis” a new york-i MET tárlatából.
Forrás: Wikimedia Commons
Az egyiptomi kultúrában is gyakran feltűnnek kutyák, hiszen legtöbben családtagként tekintettek rájuk. A halott mellé gyakran temették el négylábú kedvencét is, mumifikálva, hogy az állat megkönnyítse gazdája túlvilágra való eljutását. Ebben a folyamatban Anubisz isten nyújtott segítő kezet, akit gyakran ábrázoltak kutyaként.
A macskákat is szokás volt sírba fektetni, amikor tulajdonosuk eltávozott. Básztet, az ókori egyiptomi vallás családot védelmező istennője pedig sokszor macska képében volt ábrázolva. Az egyiptomiakat olyan szoros érzelmi kötelék fűzte négylábú társaikhoz, hogy a sírokra gyakran rákerült egy jelző is a halott mellett fekvő állatról, úgy mint „Feketécske”, „A bátor” vagy „Hűséges”. Hérodotosz, görög történetíró pedig már időszámításunk előtt 430-ban azt írta, egy macska halála „mély gyászt vált ki az egyiptomiakból”.
Ókori Görögország
Odüsszeuszt megismeri kutyája, Argosz.
Forrás: Wikimedia Common
Számos görög mítoszban szerepelnek állatok, különösképpen kutyák. A leghíresebb görög négylábú Argosz, Odüsszeusz kutyája. Homérosz Odüsszeiájában miután a hős húsz évnyi bolyongás után hazatér, azonnal megismeri hűséges társát. Az öreg házikedvenc ezután örökre elalszik.
Róma
Egyiptomhoz hasonlóan az ókori Rómában is feliratozták a sírt, ahova a kutyát temették.
Egy sírfeliraton ez volt olvasható: „Pont annyira sírok, miközben utolsó nyughelyedre viszlek, mint amennyire örültem, amikor tizenöt évvel ezelőtt a saját kezemben hoztalak haza.”
Érdekes módon macskákról nem találhatók hasonló sírfeliratok. Ez annak tudható be, hogy az ókori Rómában nem volt szokás társállatként tartani őket, sem pedig az antik Hellászban.
Kerámiából készült kutyaszobor, i.e. 400-500 körüli Mexikóból.
Forrás: Wikimedia Commons
Mezo-Amerika
A tengerentúlon számos antik sírt díszítette kerámiából készült, ülő vagy fekvő kutyát ábrázoló szobor, leginkább a mai Mexikó területén. Úgy vélték, a négylábú segíti a holtat átvezetni a másvilágra.
Bármennyire is tisztelték őket, néhány házi kedvencre itt azonban szomorú sors várt: gyakran áldozták fel őket ugyanis vallási szertartásokon.
Ezeket is ajánljuk:
- Eddig ismeretlen civilizációra bukkantak a kutatók az őserdő mélyén
- Tényleg halálos beteg lesz, aki Pompeii műtárgyait tulajdonítja el?
Source: discovermagazine.com
