Dél-Anglia szívében fekvő Poundbury Károly herceg brit építészetről alkotott egyedi elképzelésének élő bizonyítéka. A festői kisvárosban található neoklasszikus remekműveket dicséret és gúny egyaránt övezi. Élénksárga lakásaival, látszatra Györgykori házaival és rózsaszín kastélyszerű épületeivel Poundbury Károly herceg évtizedek óta tartó, a modern építészet elleni kampányának szimbólumává vált.
III. Károlynak most királyként talán meg kell tartania építészeti véleményét magának, de Poundbury megmarad a legjelentősebb hozzájárulásának a „modern” építészethez.
Poundbury építése az 1990-es években kezdődött, és tervek szerint 2026-ra fejezik be. A Léon Krier építész által tervezett Poundbury Károly herceg 1987-ben megjelent “A Vision of Britain” című könyvében felvázolt építészeti alapelveket tartalmazza. Ezek az elvek a történelmi és regionális stílusokat hangsúlyozzák, ellenállnak a modernizmusnak, és a közösség érzetének fontosságát ösztönzik.
Károly építészeti filozófia
Károly herceg építészeti filozófiája, amely a modernizmus “kúszó rákfenéjének” nevezett jelenség megvetésében gyökerezik, olyan várossá formálta Poundburyt, ahol klasszikus épületek dominálnak. A több mint 2500 házzal rendelkező város, amikor elkészül, eltér a sok brit városközpontban megtalálható beton- és üvegszerkezetektől hemzsegő modernitástól — írja a New York Times.
Poundbury olyan szabályok szerint működik, amelyek a hagyományostól a modernig terjednek. A lakóknak Ő királyi felségének beleegyezését kell kérniük, mielőtt új színűre festik házaikat, más előírások viszont tiltják a tévéantennákat vagy parabolaantennákat királyi engedély nélkül. Ezek a szabályok, bár látszólag egy letűnt korszakból származnak, hozzájárulnak a város egyedi jellegéhez. Fontos hozzátenni, hogy a földek a Cornwall-i hercegség irányítása alátartoznak.
A város ötvözi a modern városok előnyeit. Előtérbe helyezi a természetességet, így próbálva elkerülni a felesleges az extrákat a város területén. Ezek mellett a helyi nyersanyagok és mesteremberek használatát támogatja a város építésének során.
Építészeti siker vagy romantikus elképzelés?
Míg egyesek, mint Quinlan Terry, Poundbury sikerét annak bizonyítékaként dicsérik, hogy a klasszikus épületek “kellemesebbek a szemnek”, mint a modern építészet, mások, köztük Ian Ritchie építész, puszta “vizuális véleménynyilvánításként” kritizálják. David Chipperfield támogatja Poundbury környezetre gyakorolt alacsony hatását, de megjegyzi, hogy sok fejlesztő a történelmi stílusok utánzása során elmulasztja az átfogóbb elképzeléseket.
Károly herceg érdeklődése az építészet iránt tinédzserkorában alakult ki, amikor szemtanúja volt annak, hogy a modernista fejlesztők szerinte brutálisan lerombolták Nagy-Britannia városait. Azóta pozícióját és befolyását arra használta fel, hogy beavatkozzon az építészeti projektekbe. Összeütközésbe került olyan építészekkel, mint Richard Rogers, és a hagyományos tervek mellett tette le voksát.
III. Károly királyként a hagyományok szerint az uralkodó tartózkodik attól, hogy nyilvánosan kifejtse személyes véleményét. Első beszédében Károly megfogadta, hogy II. Erzsébet királynő példáját követi a nyilvános visszafogottságban. Ez az újdonsült hallgatás korlátozhatja közvetlen befolyását a jövőbeli építészeti fejlesztésekre, de Poundbury kézzelfogható örökségként őrzi elképzeléseit.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
