Különös fóbia: néhány állat retteg a holdfénytől
A holdfény a különböző állatfajoknak éppúgy lehet szövetségese, mint ellensége. Ha ugyanis élőhelyük holdfényben úszik, a világosságnak köszönhetően a korlátozott látóképességgel bíró fajok könnyebben le tudnak csapni áldozataikra. Ám a prédául ejtett áldozataik pont emiatt nem bújnak ki a bőrükből örömükben, ha a sötétben felsejlik a hold ragyogása. Egy új kutatás során a tudósok arra voltak kíváncsiak, mely fajoknak származik előnyük és melyeknek inkább hátrányuk a fényes éjszakákból.
Trópusi éjszakák
A kutatócsapat 3 kontinens 17 védett státuszú esőerdőjében helyezett el kamerákat, melyek segítségével 88 emlősfajról tudtak adatokat begyűjteni. A kapott információkat egyelőre nem publikálták tanulmány formátumban, mivel még nem estek át az ahhoz szükséges szakértői elemzésen – írja az IFL Science.
Választásuk azért esett a trópusok fás vidékeire, mert azok talaja a legsötétebb helyek egyike, ahol szárazföldi emlősök élnek. Így nagyobb hatékonysággal tudták vizsgálni a fajok reakcióját holdfény idején.
Azokat a fajokat, amelyek aktívan elkerülték azt vagy jelentősen csökkentették aktivitási szintjüket a leginkább holdfényes éjszakákon, „holdfóbiásnak” nevezték el. Ezt a jelzőt a 88 fajból 14 kapta meg. Közülük a legtöbb rágcsáló volt, amelyek a holdfóbiások csoportjából 11-et tettek ki.
Holdfényes éjszakák időszakában a 14 holdfóbiás faj közül 11 nem csak éjszakai aktivitása, de általános aktivitási szintje is csökkent.
“Mire gondol a vén Hold
Hogy csak mosolyog rám?”
Azok az állatok pedig, amelyek inkább éjszaka voltak aktívak, újhold idején még aktívabbá váltak, ám teliholdkor aktivitásuk csökkenést mutatott.
A 88 vizsgált fajból 20-at az éjszakai fajok közé sorolták, míg a maradék kilencet nappalinak kategorizálták.
Fehér ajkú pekari.
Forrás: Wikimedia Commons
Csak egy olyat találtak köztük, mely úgynevezett krepuszkuláris, azaz szürkületi fajnak tekinthető. Ez pedig az erdei vattafarkú nyúl (Sylvilagus brasiliensis) volt, mely hajnalban és alkonyatkor mutatott legnagyobb aktivitást. Őt a holdfényt kedvelő állatok közé sorolták, csak úgy, mint a fehér ajkú pekarit (Tayassu pecari) és a négyujjú elefántcickányt (Petrodromus tetradactylus). Úgy vélik, a pekarik például azért nem aggodalmaskodnak a holdfény miatt, mivel olyan, nagytestű emlősök, melyek csapatban élnek. Ez a tényező pedig ellensúlyozhatja a „segítséget”, melyet a holdfény biztosít levadászásukhoz a ragadozóknak.
Ezzel szemben a holdfóbiásoknak, mint például a tatuknak nem csak a ragadozókkal gyűlik meg a bajuk: az őslakos közösségek is veszélyt jelentenek rájuk. Ez pedig fokozott éberséget igényel.
Erdei vattafarkú nyúl.
Forrás: Wikimedia Commons
A tanulmány azt is megállapította, hogy a 88 fajból 70 volt olyan, mely nem reagált a holdciklus változásaira.
A kutatók hangsúlyozták, további adatgyűjtésre lesz szükség ahhoz, hogy a jövőben még jobban megismerhessék az állatok éjszakai viselkedését.
Ez is érdekelhet:
Szó szerint szemétbe öltöztetjük a remeterákokat
Időben tudnak alkalmazkodni az állatok, hogy túléljék az éghajlatváltozást?
