1755. november 1-je Európa modern kori történelmének talán legnagyobb természeti katasztrófáját hozta, melynek során csak Lisszabonban több mint 50 ezren haltak meg, a király pedig soha többé nem mert épített házban lakni, sátorban élte le hátralévő életét és az udvara is csak sátrakban lakhatott.
Földrengés és tűz
Az 1755. november 1-jei lisszaboni földrengés nemcsak a lakosságon és a városon hagyott pusztító nyomokat, hanem az európai gondolkodáson, filozófián, vallásosságon, kultúrán is.
A kiváltó okról ma annyit tudunk, hogy valahol a Szent Vincent-foktól kb. 200 kilométerre nyugat-délnyugatra a Richter-skála szerinti 9-es erejű földrengés rázta meg az óceán mélyét, ami pusztító következményekkel járt az egyébként pezsgő életet élő kikötő és főváros, Lisszabon életére.
November 1-jén, Mindenszentek napján a nép a szűk templomokban szorongott, amikor nagyjából délelőtt 9:40 magasságában három hatalmas rengés sújtotta a várost. A templomok és más épületek jelentős része – a királyi palotával együtt – romba dőlt, a világítás miatt pedig olaj és tűz fröccsent mindenhova, ami pillanatok alatt lángba borította a várost és a szél segítségével iszonyatos sebességgel terjedt, írja az iflscience.com.
A Carmo konvent maradványai, amit a földrengés pusztított el. Forrás: Creative Commons
A folyó mellett sem volt biztonságos
A nép a dokkok felé menekült, hisz a Tajo-folyó partja tűnt akkor a legbiztonságosabbnak. Ide érkezett perceken belül egy 6 méter magas cunami, ami mindent elsöpört.
A katasztrófában legalább 50 ezren meghaltak. A király, I. József klausztrofóbiás lett, soha többé nem költözött fallal körülvett helyre, élete végéig a hegyekbe költözött és egy sátortáborban lakott. A várost Pombal márkija építtette újjá szigorú terv alapján, aki többek között ennek – és a király viselkedésének – köszönhetően is szinte teljhatalmat épített ki a korabeli Portugáliában.
I. József király szobra Lisszabonban: többé nem látták a városban. Forrás: Creative Commons
Súlyos kérdések
A földrengés rajta hagyta nyomát az európai kultúrán, valláson is. Az esetre ugyanis akkor került sor, amikor a hívek a templomokban voltak, tehát sokan isteni beavatkozást sejtettek. Mások egyenesen úgy gondolták, hogy a vallási előírásokat követni ilyen veszélyekkel jár, hisz a régi, nem földrengésbiztos templomok akár ilyen katasztrófákhoz is vezethetnek. Neves irodalmi személyek írtak az eseményről és vitatkoztak akár egymással is annak okáról. Néhányan arra jutottak, hogy ha Isten az egyik legszentebb ünnepen ilyen katasztrófát bocsát leghűbb híveire, akkor talán nem is érdemes hinni az Úrban. Persze az inkvizíciót csúcsra járató Portugáliában az ehhez hasonló gondolatok nagyjából a halálos ítélettel voltak egyenértékűek, ha kiderültek.
A földrengés után a király viselkedése a monarchia megítélését sem javította a nép körében.
A földrengésnek egyébként nemcsak Lisszabonban voltak áldozatai. A cunami a Karib-tengert is elérte, igaz, ott már 4 méteresre mérséklődött. Emellett viszont legalább 10 ezer ember haláláért volt felelős Marokkóban is, de elérta Algériát is Észak-Afrikában.
Olvass tovább nálunk:
