A Földközi-tenger medencéjének kőkori tengerészei olyan kifinomult hajókon utaztak, amelyek még a történészeket és régészeket is ámulatba ejtik. Számos olyan megoldást alkalmaztak e népek, amelyek a modern hajókon is megtaláthatók, írja egy nemrég publikált tanulmány. Mindez pedig lehetővé tette az első jelentős civilizációk felemelkedését a térségben.
Az iflscience.com cikke szerint köztudott, hogy fejlett kereskedelmi kapcsolatok kötötték össze a Földközi-tenger medencéjének számos pontját egymással és távolabbi vidékekkel, például a Baltikummal is már a kőkorszakban. Bár a tudósok sűrűn vitatkoztak, hogy a kőkori népek hajózási tudománya meddig terjedt, egy új tanulmány fontos részleteket tárt fel nemrég.
A szerzők egy 7000 éves kőkori település környékén, a Róma mellett található Bracciano-tó mélyén kutakodtak és vizsgáltak át alaposan öt hatalmas kenut. A La Marmotta néven számon tartott kőkori település 8 méterrel a tó felszíne alatt található és 3 méter vastag üledékréteg fedi nagyjából a mai tóparttól 300 méterre. Kr. e. 5700 és 5150 között biztosan lakott volt, így jelenleg ez a Közép-Mediterráneum legkorábbi ismert tóparti települése.
Öt kenut vizsgáltak a tudósok és megdöbbentő felfedezéseket tettek
A régészek öt kenut vizsgáltak. A legnagyobbat, amely 10,34 méter hosszú egy hatalmas tölgy törzséből vájták ki. A szerzők szerint négy átlós megerősítés található rajta, ami növelte a hajótest strapabírását és meg is védte azt, miközben segítette a kormányzását.
Ősi sziklarajz ősi hajósokról Forrás: depositphotos.com
Emellett találtak rajta T alakú, fából készült szegecseket, melyek a hajó jobb oldalára voltak erősítve. Ezek arra utalhatnak, hogy adott esetben ide köteleket rögzítettek a kőkori hajósok, így akár több hajót is összeköthetettek katamaránokat létrehozva és nagyobb terhet is elszállítva, vagy beköthették a vitorlát. Egy vitorlával rendelkező, több hajótest összekötésével létrejövő hajó pedig már sok embert, állatot és egyéb terhet szállíthatott akár jelentős távolságokra is.
A második vizsgált kenu égerfából készült és egy gomba alakú fadarab van rajta egy lyukkal. Ez akár kikötőbakként is funkcionálhatott és a biztonságos vízen tartózkodást szolgálhatta, ha a tó vízszintje növekedett.
Bámulatosan ügyesek voltak a kőkori emberek
A maradék három kenu közül az első égerből, a második nyárfából, míg a harmadik pedig bükkből készült. A hajók anyagának változatossága arra utal, hogy 7000 évvel ezelőtt élt őseink vélhetően pontosan ismerték ezen faanyagok előnyeit és hátrányait és tudatosan alkalmazták azt, ami számukra leginkább célravezető volt az adott feladat szempontjából.
A vizsgált kenuk közül az egyik maradványai. Forrás: Creative Commons
A tölgyet például strapabírása miatt szerethették, míg az égerfát könnyű súlya miatt. A La Marmotta-ban talált leletek a Földközi-tenger legrégebbi ilyen leletei és mutatják a kőkori ember bámulatos kifinomultságát mint a famegmunkálás, mind pedig az hajóépítés kapcsán.
A tudósok szerint e hajókat nem tavi közlekedésre használták. Az Arrone folyón keresztül ugyanis könnyedén elérhető volt a Földközi-tenger is.
Arra pedig nagyon sok a bizonyíték, hogy La Marmotta kereskedelmi kapcsolatban állt nemcsak a görög területekkel, hanem még a Baltikummal is. Emelett a Lipari-szigetekről vagy Palmarola szigetéről származó termékekkel is büszkélkedhettek az itteniek. Azt, hogy ezek a kőkori hajók alkalmasak hosszabb tengeri utakra is még 1998-ban bizonyították lelkes kísérleti régészek. Megépítették az egyik kenu tökéletes mását és elhajóztak vele Olaszországból Portugáliába, mintegy 800 kilométert megtéve e lélekvesztőn.
Ez is érdekelhet:
