Hol lehetett valójában az Édenkert?

Johann Wenzel Peter Földi Paradicsom című festménye. depositphotos.com

Az Édenkert, a vallási szövegekben említett mitikus idill keresése történelmi nyomok és régészeti leletek labirintusán keresztül vezet.

Az Édenkert nyomában

A Teremtés könyve izgalmas, de sokszor kétértelműen fogalmaz, és az Édent folyók által táplált helyként írja le, többek között a Tigris és az Eufrátesz említésével, írja az Ancient Origins.

A Perzsa-öböl környékén a közelmúltban végzett ásatások érdekes betekintést nyújtanak. Az ősi települések maradványai, amelyek az Ubaid-korszakból, azaz körülbelül 7500 évvel ezelőttről származnak, arra utalnak, hogy egykor virágzó civilizáció élt a térségben.

A fejlett technológiák, a nagy távolságokra kiterjedő kereskedelmi hálózatok és a kifinomult hajóépítés bizonyítékai egy olyan társadalomra utalnak, amely sokkal fejlettebb volt, mint azt korábban hitték.

A sumer legendák tovább összefonódnak az Édenkertről szóló elbeszéléssel, különösen a Dilmunról szóló történeteken keresztül, amely egy mitikus ország, amely az örök élethez és a bőséghez kapcsolódik.

Ez a mesés paradicsom, amelyről úgy vélik, hogy a mai Bahrein és környéke egyes részeit foglalja magában, feltűnő párhuzamokat mutat a bibliai szövegekben leírt Édennel.

A Tigris folyó. Fotó:

A mezopotámiai mocsarak, amelyek gazdag régészeti örökségükkel a korai letelepedésekig nyúlnak vissza, meggyőző jelöltek lehetnek az Édenkert helyszínének.

Az évszázados környezeti pusztulás és az emberi beavatkozás ellenére a mocsarak helyreállítására irányuló erőfeszítések reménysugarat jelentenek az elveszett paradicsom visszaszerzésében.

Az Éden története kultúrákon és civilizációkon átívelően az emberiség idilli múlt utáni vágyakozásának szimbólumaként él tovább. Bár az Édenkert pontos helye továbbra is vita és spekuláció tárgya, annak keresése továbbra is megragadja és ösztönzi a történészeket és kutatókat egyaránt.