A férfiak várható átlagos élettartama 70,8 év, a nők általában valamivel tovább élnek, 76 éves korukig. Azonban a halál számtalan formában leselkedhet ránk, és nem biztos, hogy egy különös esemény nem vet véget életünknek. Ha visszatekintünk a történelemben, volt néhány igen váratlan és különös haláleset.
Teknősbéka általi halál
Aiszkhülosz, ókori görög drámaíró 67 éves korában halt meg, amikor egy sas a fejére ejtett egy teknőst. A sas állítólag összetévesztette kopaszságát egy kővel, és megpróbálta vele feltörni zsákmánya páncélját. Hogy Aiszkhülosz halálának további furcsa fordulatot adjon, a római szerző, Plinius felvetette, hogy Aiszkhülosz azért töltött sok időt a szabadban, hogy elkerülje azt a jóslatot, miszerint egy leeső tárgy fogja megölni.
Ironikus módon Aiszkhülosz a “tragédia atyjaként” volt ismert a színházi görög tragédiákban végzett munkássága miatt. Aiszkhülosz munkásságát annyira tisztelték az athéniak, hogy halála után az ő tragédiáit engedték csak újra előadni a későbbi versenyeken.
Tüzes halál egy istennek hitt embernek
Azt mondják, hogy Empedoklész görög filozófus a Szicília szigetén található Etna vulkánba vetette magát. Arisztotelész szerint Empedoklész halálakor nagyjából 60 éves volt, és állítólag azért lett öngyilkos, hogy bebizonyítsa tanítványainak, hogy istenné válhat. A legenda szerint Empedoklész azt hitte, hogy halhatatlan, és miután a vulkánba vetette magát, sértetlenül túléli. Nem volt halhatatlan, de emlékeznek rá. Egy nagy víz alatti vulkán Szicília partjainál 2006-ban az “Empedoklész” nevet kapta.
Halálba röhögte magát
Mindannyian hallottunk már olyan vicceket, amelyekben “haldokoltunk a nevetéstől”, de ez csak egy túlzó szófordulat, nem igaz? A 17. századi skót író, Thomas Urquhart esetében ennél sokkal többről volt szó. Urquhart a parlament és Oliver Cromwell ádáz ellensége volt, sőt, árulónak nyilvánították és fogságba ejtették. Állítólag Urquhart nevetőgörcsben halt meg, miután értesült II. Károly angol uralkodó restaurációjáról — írja a Golden Charter.
Halálos tánc
Jean-Baptiste Lully 17. századi olasz-francia zeneszerző volt, akit a barokk zenei stílus mesterének tartottak, és munkássága nagy részét XIV. louis francia udvarában töltötte. Amikor Lajos király műtétjéből való felépülésének megünneplésére egy Te Deumot, egyfajta keresztény himnuszt adott elő, Lully egy hosszú karmesteri pálcával lábon ütötte magát. A lábfeje elfertőződött, és bár az orvosok amputálni akarták, a zeneszerző visszautasította, mert ez azt jelentette volna, hogy nem tud többé táncolni. Sajnos az üszkösödés szétterjedt Lully testében, megfertőzte az agyát és megölte.
A király, aki halálra ette magát
Adolf Friderikusz egy 18. századi svéd király volt, akit a svéd gyerekek úgy ismernek, mint “a király, aki halálra ette magát”. 1771 februárjában hatalmasat lakomázott, amely homárból, kaviárból és savanyú káposztából állt, valamint 14 adagot a kedvenc desszertjéből, a Semlából, egy hagyományos svéd édes tekercsből, amely tele van cukorral és kalóriával. A mohó király, aki már amúgy is elhízott volt, emésztési problémákba esett és meghalt, hogy aztán egy elrettentő mese főszereplője legyen, amelynek célja, hogy a svéd gyerekek ne kezdjék el egészségtelenül szeretni az ételeket.
Véletlen bírósági dráma
Clement Vallandigham amerikai politikus és ügyvéd volt, aki egyben a Copperheads vezetője is volt: a demokraták háborúellenes frakciója az amerikai polgárháború idején. 1871-ben egy Thomas McGehan nevű férfit képviselt, aki egy másik férfi meggyilkolásáért állt bíróság elé egy ohiói kocsmai verekedés során. Hogy bebizonyítsa, hogy az áldozat, egy Tom Myers nevű férfi véletlenül lőtte le magát, Vallandigham magához vett egy pisztolyt – amelyről azt hitte, hogy nincs megtöltve -, és megpróbálta az esküdtszéknek bizonyítani elméletét. Tragikus módon a pisztoly a ruhájába akadt, és véletlenül a hasba lőtte magát.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
