Írország neolitikus cursus emlékművei kijelölhetik a mennybe vezető utat
A kutatók lézerek segítségével több száz, korábban fel nem fedezett őskori emléket tártak fel, köztük öt ritka cursus emlékművet, amelyek az ír vidék mezőgazdasági területein helyezkednek el.
A régészek Baltinglassban, a kelet-írországi Wicklow megye egyik városában fedezték fel az emlékműveket a lidar technikával, amelyben egy repülőgépről egy műszer lézerimpulzusokat sugároz a föld felé. Ezek az impulzusok tárgyakba ütköznek, majd visszapattannak, segítve a kutatókat a táj domborzatának feltérképezésében, magyarázza a Live Science.
Többezer éve születhettek
A kutatók által vizsgált terület a kora neolitikumban (i.e. 3700 körül kezdődik) és a középső és késő bronzkorban (i.e. 1400-800 között) voltak megszállva. Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány szerint azonban a középső neolitikumnak nevezett időszak kétezer éves megszállására vonatkozó bizonyítékok alig állnak rendelkezésre – egészen mostanáig.
Annak ellenére, hogy az évekig tartó mezőgazdasági szántás megrongálta egyes emlékműveket, a lidar felfedte a táj háromdimenziós modelljeit, melyeket szerkezetek borítottak. Köztük számos ritka cursus emlékműet, hosszú, keskeny, nagyméretű földvárakat, amelyeknek lehetett egy rituális célja. Egy közlemény szerint a csoportosulás a legnagyobb cursus-klaszternek számít Írországban és Nagy-Britanniában is.
Véletlenül akadtak rá a csoportra
A legismertebb cursus emlékmű, a Stonehenge. Forrás: Pixabay
„Körülbelül 10 évvel ezelőtt kezdtem el ezen a területen dolgozni a doktori fokozatom részeként, és eredetileg az volt az ötlet, hogy ez az a hely Írországban, ahol az ország legnagyobb bronzkori hegyi erődjei találhatók” – mondta James O’Driscoll, a tanulmány szerzője. a skóciai Aberdeeni Egyetem régésze. „Különböző felmérések után lassan kezdtünk ráébredni, hogy nem csak bronzkorról van szó, hanem sok újkőkori emlékmű is van ott. 2014 körül egy helyi azonosított egy ilyen cursus emlékművet, és ez minden, amit tudtunk a lidar felmérés előtt.”
Az új lidar-felmérés további négyet tárt fel, „ezért olyan fontos felfedezésről van szó, és nem hittük volna, hogy megjelenik, mert cursus emlékművek csoportjai egyszerűen nem léteznek Írországban” – mondta O’Driscoll.
A cursus emlékművek
A két hosszúkás árokból vagy faoszlopsorokból álló cursus emlékművek jellemzően 100 és 350 méter közé nyúlnak, de esetenként akár 10 kilométeres hosszúságot is elérhetnek. A neolitikumban jelentek meg, és Európa leghíresebb őskori emlékei között találták meg őket, köztük a Stonehenge-ben, írja az IFLScience.
Írországban azonban a cursus emlékművek ritkák, itt-ott csak a páratlan elszigetelt pár található. 2022-ben azonban a kutatók lézeres távérzékelési technológiával azonosították az ország első ismert cursus-klaszterét, amely öt különálló emlékműből áll a Baltinglass nevű helyen.
Neolithic Monuments In Ireland May Mark Out The Path To Heavenhttps://t.co/FP0WFA92OJ
— IFLScience (@IFLScience) April 27, 2024
Nem könnyítik meg a nyomozást
O’Driscoll kifejti, hogy mivel a cursus emlékművek nagyrészt mentesek a belső elemektől vagy műtárgyaktól, „Írország és Nagy-Britannia legrejtélyesebb őskori emlékei közé tartoznak”.
A Baltinglassnál azonban a cursus klaszter néhány kulcsfontosságú jellemzőt mutat, amelyek bizonyos támpontokat adhatnak a funkciójához. Például az öt cursus-emlékmű közül négy a főbb napeseményekhez igazodik, kettő a nyári napforduló napfelkeltéje felé mutat, egy másik pár iránya pedig megegyezik pedig az őszi napéjegyenlőségi napfelkeltével.
A cursus emlékművek közül három jelentős temetkezési komplexumokhoz is illeszkedik, amelyek mindegyikét nem lehet látni, amíg az ember ki nem lép a cursusból – ez a tervezési jellemző O’Driscoll szerint szándékos lehetett.
Milyen célt szolgálhattak?
A kolosszális építmények felhasználásának mikéntjére gondolva a szerző azt sugallja, hogy a temetési körmenetek az egyes cursus emlékművek mentén haladhattak előre, mielőtt az elhunytakat a temetők egyikébe helyezték volna. Ily módon „a cursus fizikailag elhatárolhatta a halottak végső útját, ahol elhagyták az élők földjét, és a látható horizonton túl csatlakoztak az ősökhöz”.
Elméletét kiterjesztve O’Driscoll kijelenti, hogy „a napfelkelte közvetlenül e temetkezési komplexumok mögött, ha az év jelentős pontjain a cursus belsejéből nézzük, az elhunyt végső útját szimbolizálhatta az élők földjéről a mennyek felé.”
„A cursus tehát hangsúlyozhatja azokat a szimbolikus kapcsolatokat és utakat, amelyek az élőket és a holtakat összekapcsolták” – összegzi.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
