Európaival azonos szintű királyi pompa és méltóság: az esztergomi királyi kápolna
A magyar királyi udvartartás nagyságban és szépségben méltó párja volt az akkori Európa királyi rezidenciáinak. Épületeit, udvarait, termeit és azok díszítését külföldi követek és jeles történetírók egyaránt lelkesen dicsérték.
Az Oszmán Birodalommal vívott harcok ostromai során azonban ezen középkori épületegyüttesek – legyenek azok Budán, Esztergomban, vagy másutt – oly mértékben pusztultak el, hogy a 20. század elejéig néhány írásos emléken és ábrázoláson kívül sok ismeretünk nem maradt róluk. A régészeti kutatások mára jelentősen változtattak a helyzeten. Napvilágra kerültek épületrészek, rengeteg művészileg értékes kőfaragvány és a királyi udvar mindennapi életében használt tárgy.
A palota kapui, Fotó: Mayer Jácint
III. Béla király Esztergomban
III. Bélát (uralkodott 1172-1196-ig) a legjelentősebb Árpád-házi királyok közt tartjuk számon, korában Európa leggazdagabb uralkodóinak táborába számított.
Jól ismerte az akkori világ erőviszonyait, és benne a Magyar Királyság helyzetét, amely Szent István államalapítása után lassan Európa elismert hatalmává vált. Ezt az örökséget kívánta folytatni. Újjászervezte az ország bel- és külpolitikáját, visszaszerezte és megerősítette korábbi területét, gyermekeit pedig Európa jelentős uralkodóival házasította össze.
A királyi kápolna bejárata, Fotó: Mayer Jácint
Átalakította a királyi kancelláriát is, komolyabb beruházásai közt tartjuk számon Szent István esztergomi várának átépítését. Az esztergomi vár kápolnája III. Béla király építkezéseinek legszebb emléke.
Az esztergomi palota kápolnája
A kápolna szentélyének falát kettős oszlopsor kíséri, amely belső támpillérrendszerként tartja a bordás keresztboltozatot. Ez a megoldás, amely a gótikus építészet nagy vívmánya, Esztergomban egykorú a legkorábbi európai példákkal. A bordák változatos növényi és geometrikus motívumokkal gazdagon díszítettek.
A szentély, Fotó: Mayer Jácint
Az esztergomi királyi kápolna XII. századi kifestése európai jelentőséggel bír, ugyanis motívumban és művészi színvonalban a kontinens is ritkán őrzött meg hasonlót. Ennek oka, hogy a Nyugat-Európában fennmaradt XII. századi épületek falképeit az elmúlt nyolcszáz évben folyamatosan megújították, míg Esztergomban, ahol egészen 1934-ig föld alatt voltak a középkori festett részek, megmenekültek az újkori átfestésektől.
A bordás keresztboltozatú hajó még késői román, a szentély már gótikus formát mutat, ezzel a gótika legkorábbi megjelenéseként tarthatjuk számon Közép-Európában. A szentélyben a XII. század végéről származó oroszlános freskó, a hajóban az apostolokat ábrázoló falfestmények már a XIV. század kiemelkedő alkotásai. A nyugati homlokzaton nyíló díszes, küllős rózsaablakot a közelmúltban restaurálták, az eredeti darabok a kőtárba kerültek.
Az oroszlános freskó, Fotó: Mayer Jácint
A legérdekesebb ábrázolás a szentély falának lábazati zónájában látható festett korongos motívum, benne a lépő oroszlán az Életfával. A korongot a két, gyöngysort utánzó, fehér pontokkal díszes körív között, fehér háttér előtt, fekete körvonallal kiemelt, bíborvörös palmettalevél-sor keretezi. Az esztergomi várhegy tengelyében álló székesegyház nyugati díszkapuján, a Porta Speciosán állott vörös márványból faragott méltóságteljes kapuoroszlánok magas színvonalú művészi alkotásai is rokonok a kortárs oroszlánfreskóval, megjelenítésben és színvonalban egyaránt.
A Porta Speciosa elméleti rekonstrukciója, Fotó: Mayer Jácint
A kápolnát a XIV. században a vár akkori ura, Telegdi Csanád esztergomi érsek (1330–1349), Magyarország prímása, Nagy Lajos király kancellárja festette ki újra, az itáliai trecento festészet szellemében. A hajó oldalfalain, a festett függönymotívum felett az apostolok mellképei jelennek meg, felettük Jézus és Mária életének egyes jelenetei kaptak helyet. Az északi falon Jézus mennybemenetele, a felfelé tekintő apostolokkal, a déli falon pedig a Mária koronázása látható.
A kápolna falképeinek eddigi vizsgálata összesen 5 különböző réteget állapított meg. A művészettörténeti elemzések szerint a 3 fő réteg mindegyike kimagasló színvonalú, a kortárs francia, illetve itáliai freskókkal egyenértékű.
A részletgazdag déli fal, Fotó: Mayer Jácint
A kápolna a vár többi részével együtt a XVI–XVII. századi török háborúk áldozatává vált, beomlott, és háromszáznegyven évig a föld alá kényszerült. 1934–38-ban került ismét napfényre, amikor hazánk Szent István halála kilencszázadik évfordulójának ünneplésére készült.
Az 1934 és 1938 között zajló esztergomi építkezés a műemlékvédelem egy új, nemzetközi visszhangra is lelt fontos mozzanata. A helyreállítás egyszerre mutatta fel az eredeti kövek összeillesztésével történő rehabilitációt a kápolna visszaépítése esetében, mindeközben a déli lakótoronynál konkrétan látszó vasbeton födémet építettek a modern kor érzékeltetésére. Az utóbbi megoldás pedig előrevetítette a sokkal később érkező Velencei Charta elveit, mely napjainkban is komoly jelentőséggel bír.
A királyi kápolna mennyezete, Fotó: Mayerné László Eszter
A királyi, majd érseki palota maradványainak felhasználásával 1995 és 2000 között alakították ki a Vármúzeum épületegyüttesét, mely ma a Magyar Nemzeti Múzeum tagintézménye. A palota és azon belül a kápolna terei a magyar középkor leglátványosabbnak számító elemei. A bazilika megtekintésével együtt teljes délutáni programnak javasoljuk.
A hajó északi fala
A magyar gótikával kapcsolatban az 50 éve került elő a szenzációs lelet a budai vár területén írásunkat ajánljuk még.
Forrás: ujember.hu: Esztergom várkápolnájában, ujember: Ki festette az esztergomi várkápolna falképeit?, epiteszforum.hu: Tökéletes rekonstrukció? Az esztergomi vár felfedezése és kiépítése
