Ez a káprázatos meteorraj május 5-én lesz a legintenzívebb

A Földön három, nagy aktivitással bíró meteorzápor látható, és éppen most zajlik egy közülük. Május az Eta Aquariidák hónapja, amelyek a Halley-üstökös átvonulásának maradványai.

Az IFLScience szerint a Föld ez idő alatt 9,7 millió kilométerre közelíti meg az üstököst, így elég közel lesz ahhoz, hogy a nyomában maradt porszemeket is befogja.

Az Éta Aquaridák mozaikja. Fotó: Wikimedia Commons/NASA All Sky Fireball Network

Az Éta Aquaridák akár percenként is felragyoghatnak, ilyen gyakorisággal azonban csak az Egyenlítő környékén és a déli trópusokon élők élvezhetik majd.

Mi is gyönyörködhetünk a csodálatos meteorrajban

De nekünk sem kell csüggedniük, mert óránként 10-30 meteorral kell itt is számolni. Az északi féltekén a legjobb időpont hajnal előtt van, amikor az égbolt a legsötétebb, lehetőleg távol a városoktól.

Fontos azonban észben tartani, hogy körülbelül 30 percig tart a szemünknek alkalmazkodni a sötéthez. A meteorraj továbbá elég hosszú ideig tart, minden évben április 19-től május 28-ig.

A csúcs idén a május 5. és 6. közötti éjszakán várható, de az egész héten jó esély van arra, hogy sok meteort láthatunk.

Földünk évente kétszer kerül közel a Halley-üstököshöz, és ez vezet ehhez a májusi meteorrajhoz. Októberben pedig a törmelék alkotja az Orionidák meteorraját. Az Éta Aquaridák az Eta Aquarii csillagról kapták a nevüket.

Több mint 2000 éve tudunk a Halley-üstökös létezéséről

A Halley-üstökös 1910-ben. Wikimedia

A Halley-üstökös meglehetősen fényes, és viszonylag rövid idő alatt (76 év) kerüli meg a Napot. Az emberek már több mint 2250 éve figyelik.

Az első megerősített megfigyelés Kr. e. 240-ből származik, illetve kínai csillagászok Kr. e. 12-ben a Han könyvébe is feljegyezték.

1066-ban szerepelt a Bayeux-i faliszőnyegen Anglia normann hódításának krónikáján, és a mai Új-Mexikó területén élő amerikai őslakosok által faragott Chaco-kanyon sziklarajzain.

Az 1301-ben történt észlelése inspirálta Giotto di Bondone firenzei festőt és szobrászt, hogy a betlehemi csillagot üstökösként ábrázolja, ami a következő hét évszázadban is hatással volt a művészetben.

Az évezredes megfigyelések ellenére azonban csak 1705-ben jött rá Edmond Halley arra, hogy ez egy és ugyanazon üstökös.

A Földről utoljára 1986-ban volt látható, és 2061-ben fog ismét a belső Naprendszerben tartózkodni. Épp a közelmúltban indult el visszafelé, ugyanis tavaly decemberben érte el a Naptól legtávolabbi pontját.