Ha nem állítjuk meg a szennyezést, hamarosan belefulladunk a műanyagba

Tegnap véget értek a több mint 2000 szakértő részvételével megtartott, a műanyagszennyezésről szóló egyhetes tárgyalások, melyről az AP tudósított.

Ez volt az egyik legnagyobb globális találkozó, amin azzal a kérdéssel foglalkoztak, amit még a műanyagipar vezetői is válságnak neveznek.

„30 év múlva négyszer több műanyag lesz a Földön. Rendkívül szerencsétlen helyzetben vagyunk. Tehát ehhez globális megközelítést kell alkalmazni” – mondta Björn Beeler, aki a Nemzetközi Szennyezőanyag-elhárítási Hálózat (IPEN) nemzetközi koordinátoraként vett részt a találkozón.

Az egykor érintetlen szigetek partjait most teljes egészében szemét borítja, gyakorlatilag bárhol vizsgáljuk a homokot, műanyagdarabokat találunk.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja hétfőtől péntekig egy strandjairól ismert városban, az uruguayi Punta del Este-ben tartotta a kormányközi tárgyalóbizottság ülését.

Több mint 160 ország küldöttei, a műanyagipar képviselői, környezetvédők, tudósok, hulladékgyűjtők, törzsi vezetők és más, a szennyezés által érintett személyek vettek részt személyesen vagy virtuálisan.

Az ipari nézőpontot az American Chemistry Council, a vegyipari vállalatok kereskedelmi szövetsége vezette. Joshua Baca, a műanyagipari részleg alelnöke elmondta, hogy a vállalatok szeretnének együttműködni a kormányokkal a kérdésben, mert őket is frusztrálja a probléma. De azt is mondta, hogy nem támogatják a termelési korlátozásokat, ahogy azt egyes országok szeretnék.

„A kihívás nagyon egyszerű. Azon dolgozunk, hogy a használt műanyagok soha ne kerüljenek a környezetbe” – mondta Baca.

„A felülről lefelé irányuló megközelítés, amely korlátozza vagy tiltja a termelést, nem segít kezelni azokat a kihívásokat, amelyekkel a hulladékgazdálkodás szempontjából szembe kell néznünk.”

Az Egyesült Államok, mint a legtöbb műanyagot előállító ország nemzeti cselekvési terveket szeretne készíteni a műanyagszennyezés megszüntetésére, hogy a kormányok prioritást állíthassanak fel a műanyagszennyezés legfontosabb forrásai és típusai között.

A legtöbb műanyag fosszilis tüzelőanyagból készül. Más műanyagtermelő, olaj- és gázországok is szorgalmazták, hogy a felelősséget ezekre nemzetekre hárítsák. Kína küldötte szerint nehéz lenne hatékonyan ellenőrizni a globális műanyagszennyezést egy vagy akár több univerzális megközelítéssel.

Szaúd-Arábia küldötte szerint minden országnak meg kell határoznia saját cselekvési tervét, amelyek között nincs szabványosítás vagy harmonizáció. A küldött szerint a műanyag létfontosságú szerepet játszik a fenntartható fejlődésben, ezért a szerződésnek el kell ismernie a műanyaggyártás folytatásának fontosságát, miközben kezelni kell a szennyezés kiváltó okát, amelyért a rossz hulladékgazdálkodást tette felelőssé.

Néhányan ezeket az országokat „alacsony ambíciójú” csoportnak nevezték. Andrés Del Castillo, a Nemzetközi Környezetjogi Központ vezető ügyvédje azt mondta, hogy bár a nemzeti tervek fontosak, nem szabad, hogy azok képezzék a szerződés gerincét, mert ez az a rendszer – vagy ennek hiánya –, amivel a világ már rendelkezik.

„Nem látjuk értelmét annak, hogy ötször találkozzunk szakértőkkel a világ minden tájáról, hogy megvitassák az önkéntes fellépéseket, amikor olyan speciális ellenőrző intézkedésekre van szükség, amelyek célja a műanyagszennyezés csökkentése, majd megszüntetése a világon” – mondta. „Ez egy határokon átnyúló probléma.”

A magát „nagy ambíciójú koalíciónak” nevezett országok 2040-re véget akarnak vetni a műanyagszennyezésnek, egy hatékony, nemzetközi jogilag kötelező erejű eszköz segítségével. Őket Norvégia és Ruanda vezeti.

A tanácskozáson részt vevő norvég küldött véleménye, hogy vissza kell szorítani a műanyaggyártást és -felhasználást, és az első számú prioritás annak meghatározása, hogy melyek azok a műanyagok, polimerek és vegyi adalékanyagok, amik ha megszűnnének, a leggyorsabban orvosolnák a problémát.

Az afrikai nemzetek, Svájc, Costa Rica, Ecuador, Peru és mások is globális megoldóképleteket szorgalmaztak, azzal érvelve, hogy az önkéntes és széttagolt nemzeti megközelítések nem fogják visszaszorítani a műanyagszennyezés mértékét. A kis szigetországok, amelyek élelmezésükben és megélhetésükben az óceánra támaszkodnak, arról beszéltek, hogy partjaikat elárasztja a műanyaghulladék. A fejlődő országok leszögezték, hogy pénzügyi támogatásra van szükségük a szennyezés elleni küzdelemhez.

Ausztrália, az Egyesült Királyság és Brazília szerint a nemzetközi kötelezettségeknek ki kell egészíteniük a nemzeti fellépést.

Tadesse Amera, egy környezettudós, aki a Pesticide Action Nexus Association Ethiopia igazgatója és az IPEN társelnöke szerint a szerződésnek nemcsak a hulladékkal kell foglalkoznia, hanem a műanyagokban található vegyi anyagok által okozott környezet-egészségügyi problémákkal is, amikor a termékeket hulladékként kezelik, azaz újrahasznosítják, eldobják vagy elégetik.

„Ez nem csak hulladékgazdálkodási kérdés” – mondta. „Ez vegyi és egészségügyi probléma, az emberi egészség és a biológiai sokféleség problémája is.”