A kísérletet titokban próbálták tartani, de végül lelepleződtek a felfoghatatlan tettek elkövetői. Mit érdemel, aki ilyet tesz?
A történelem talán legetikátlanabb kísérletét végezte el 1939-ben Wendell Johnson az Iowai Egyetemen, írja a LADbible.
A tanulmány segítségével, amelyet érthető módon csak „szörnytanulmánynak” szokás nevezni, Johnshon azt akarta megfejteni, hogy a dadogás tovább rontható-e a gyermekeknél azzal, ha „dadogónak” nevezik őket.
Ez a felvetés egyébként a tudós saját személyes tapasztalatából származott. Gyerekkorában ugyanis a tanára megemlítette a szüleinek, hogy dadogni kezdett. És bár odáig valójában jól beszélt, de ekkor aggódni kezdett a probléma miatt, és hamarosan tényleg dadogni kezdett.
Később kijelentette, hogy a dadogás „nem a gyermek szájában kezdődik, hanem a szülő fülében”.
Mi is az a dadogás?
Az ASHA nevű amerikai szakmai szervezet ismertetője szerint a dadogás több, mint egyszerű akadozás a beszédben. A hátterében a beszéddel kapcsolatos feszültség és negatív érzés is lehet. Van olyan is, aki például elsősorban telefonon dadog, élőszóban pedig kevésbé.
A tünetek napról napra változhatnak. Előfordulhat, hogy folyékonyan beszél a beteg, és az is, hogy éppen többet dadog. A stressz vagy az izgalom például jellemzően több dadogást okozhat.
Hogy nézett ki a kísérlet?
A vizsgálatot 22 árva gyermeken végezték el, akiket kontroll- és kísérleti csoportokra osztottak. Johnson egyik segítője, Mary Tudor vezette a kísérletet. Pozitív beszédterápiát nyújtott a gyerekek felének, akiknek a beszédét dicsérték.
Eközben a csoport másik felét „dadogóknak” titulálták, és hosszan beszéltek nekik arról, hogy mekkora probléma ez a beszédhiba. A gyerekeknek mindeközben természetesen fogalmuk sem volt arról, hogy egy kísérletben vesznek részt.
A dadogósnak bélyegzett diákoknak többek között azt mondták: „A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy nagyon sok baj van a beszédeddel. Sok olyan tüneted van, mint egy olyan gyereknek, aki épp kezd dadogni.”
“Meg kell próbálnod azonnal leállítani magad. Használd az akaraterődet! Tegyél meg bármit, hogy ne dadogj! Soha ne beszélj, ha nem tudod jól csinálni” – tették hozzá.
A sokkoló eredmények
A hat gyermek közül, akiknek semmi bajuk nem volt a vizsgálat kezdetén, öt gyermek kezdett dadogni a kísérlet végére. A közül az öt gyermek közül pedig, akik már dadogtak, három esetében rosszabb lett a helyzet.
A kontrollcsoportban ezzel szemben csak egy gyermeknél alakult ki beszédhiba a terápia során. Miután a készítők rájöttek a tanulmány következményeire, a csapat megpróbálta orvosolni a problémát, de a jelentések szerint a gyerekekre gyakorolt hatás maradandó volt.
Aztán mi történt?
A jelentések szerint a tanulmányt 60 évig titokban tartották, még a gyerekek és az árvaház nevelői sem sejtették, hogy részt vettek a kísérletben. 2001-ben, 36 évvel Johnson halála után azonban az Iowai Egyetem hivatalosan bocsánatot kért, sajnálatosnak és védhetetlennek nevezve a kísérletet.
Ez is érdekelhet:
Kiemelt kép: depositphotos.com
