A legelső koncentrációs táborok nem ott voltak, ahol számítanánk rá

Az 1899 és 1902 között dúló angol-búr háborút a brit erők ádáz harcai, gerillataktikái és a koncentrációs táborok tragikus megvalósítása miatt tartják számon. Ez a konfliktus, amely mélyen beágyazódott Dél-Afrika történelmébe, nemcsak katonai harcok, hanem mély emberi szenvedések tanúja is volt, különösen a britek által létrehozott hírhedt koncentrációs táborokban.

A koncentrációs táborok fogalma 1900-ban született meg, amikor J. G. Maxwell vezérőrnagy bejelentette, hogy táborokat alakítanak ki az önként megadó polgárok számára. Eredetileg menekülttáboroknak szánták a fegyvert letett búr családok védelmére, de ezek a táborok hamarosan a búr harcosok akaratának megtörését célzó háborús eszközzé fejlődtek. 1900. szeptember 22-re táborokat hoztak létre Pretoriában és Bloemfonteinben, amelyek védett menedékhelyből büntető koncentrációs táborokká alakultak át, mivel a harcoló családokat erőszakkal internálták — írja a SAHistory.

A táborokban uralkodó körülmények megdöbbentőek voltak. A brit erők Lord Kitchener vezetésével internáltak nőket, gyermekeket és katonai szolgálatra alkalmatlan férfiakat, köztük a búr farmokon élő feketéket is. Ezeket a táborokat a túlzsúfoltság, a nem megfelelő élelmiszerellátás, az orvosi ellátás hiánya és az egészségtelen körülmények jellemezték. A táborok szörnyű állapota magas halálozási arányhoz vezetett, különösen a tizenhat év alatti gyermekek körében.

Emily Hobhouse, egy angol filantróp döntő szerepet játszott abban, hogy fény derült e táborok borzalmaira. Több tábort is meglátogatott, köztük Bloemfonteint és Kimberleyt, és dokumentálta a nyomorúságos körülményeket. Jelentései rávilágítottak az olyan alapvető szükségletek hiányára, mint az élelmiszer, a tiszta víz és az orvosi ellátás. Fáradhatatlan erőfeszítései és az ezt követő jelentések felháborodást váltottak ki, és reformokat követeltek, de a brit kormányzat csak lassan reagált.

Az emberi áldozatok

Az emberi áldozatok száma ezekben a táborokban elképesztő volt. A háború végére a becslések szerint 26 000 búr nő és gyermek halt meg, valamint 1676 férfi. A halálozási arányt súlyosbította a diszkriminatív élelmiszeradagolás, amelynek során a harcosok családjai alacsonyabb fejadagot kaptak, mint azok, akik megadták magukat. A táborok nemcsak a halál, hanem a mérhetetlen lelki és érzelmi szenvedés helyszínei is voltak.

Az egyik megható történet Lizzie van Zylé, egy törékeny gyermeké, aki a bloemfonteini koncentrációs táborban halt meg. Apja folyamatos ellenállása miatt Lizzie minimális fejadagot kapott, és éhen halt. Tragikus halála, amelynek szemtanúja volt Emily Hobhouse, sok gyermek általánosabb helyzetét szimbolizálta ezekben a táborokban.

Fekete koncentrációs táborok

Bár a hangsúly nagyrészt a fehér búr lakosságon van, fontos elismerni, hogy a feketék is ki voltak téve internálásnak. A fekete koncentrációs táborokban a körülmények gyakran rosszabbak voltak, és még kevesebb forrást fordítottak a fenntartásukra. A történelmi feljegyzések gyakran elkülönítik szenvedéseiket, de történeteik ugyanolyan fontosak a brit koncentrációs táborpolitika teljes körű megértéséhez.

Nemzetközi felháborodás és örökség

A nemzetközi közösség, különösen Nagy-Britannia, megosztott volt a koncentrációs táborokkal kapcsolatban. Olyan prominens személyiségek, mint David Lloyd George elítélték a táborokat, és arra figyelmeztettek, hogy a „halott gyermekek holttesteinek sorompója” örökre megosztja a brit és a búr fajt Dél-Afrikában. A közfelháborodás hatására megalakult a Millicent Fawcett asszony által vezetett Női Bizottság, amelynek feladata a táborok kivizsgálása volt. Bár a bizottság megerősítette Hobhouse megállapításait, és bírálta az adminisztrációt, a táborok a háború végéig nyitva maradtak.

A koncentrációs táborok öröksége sötét fejezetet jelent az angol-búr háború történetében. A szisztematikus internálás és az ebből fakadó humanitárius válság aláhúzta, hogy a brit erők milyen kegyetlenül messzire mentek a búr ellenállás leigázása érdekében. A táborokban elszenvedett szenvedések mély sebeket hagytak a dél-afrikai társadalomban, befolyásolták a kollektív emlékezetet és alakították a háború történelmi narratíváját.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Az Egyesült Államok első hadseregének maradványait találták meg véletlenül
Titkos kincsesbányát rejtett egy ókori római kút