Valóban léteznek emberi óriások?

A történelem során az óriásokról szóló történetek a görög mitológia egyszemű küklopszaitól a bibliai Góliátig megragadták az emberi képzeletet. Bár e történetek közül sok mítoszban gyökerezik, a valóságos óriások valóban jártak már a Földön, magasra emelkedve társaik fölé, és maradandó nyomot hagyva a történelemben és a tudományban egyaránt. Az egyik leghíresebb óriás Robert Wadlow volt, aki a Guinness World Records szerint 22 évesen, 1940-ben bekövetkezett korai halála előtt elképesztő, 2,72 méteres magasságot ért el.

Robert Wadlow rendkívüli magassága nem mitológiai varázslatnak, hanem egy gigantizmus néven ismert orvosi állapotnak volt köszönhető. “Az [óriás] betegek többségének növekedési hormonproblémája van” – magyarázta Korbonits Márta, a londoni Queen Mary Egyetem endokrinológus professzora. A gigantizmus akkor fordul elő, amikor az agyban lévő agyalapi mirigy túlzott mennyiségű növekedési hormont termel, gyakran jóindulatú daganat miatt. Ma már az ilyen állapotok műtéttel és gyógyszerekkel kezelhetők, megakadályozva az egyének extrém magasságának elérését és az ezzel járó egészségügyi kockázatokat — írja a Live Science.

A rendkívüli magasság egyéb okai

A gigantizmus mellett más állapotok is vezethetnek rendkívüli magassághoz. A Marfan-szindróma, egy genetikai rendellenesség, a csontok a szokásosnál hosszabbra nőnek, ami hozzájárul a magasabb termethez. Sőt, egyesek, mint például a világ korábbi legmagasabb embere, Bao Xishun, aki 2,36 méter magas, felismerhető egészségügyi probléma nélkül is nagyra nőnek. Korbonits szerint ezek az egyének valószínűleg olyan egyedi genetikai variánsokkal rendelkeznek, amelyek hajlamosítják őket a magas termetre.

A múlt óriásai

Bár a modern korban könnyebb tanulmányozni az óriásokat, a rendkívül magas egyének valószínűleg mindig is részei voltak az emberiség történelmének. A gigantizmus legrégebbi ismert esete a feltételezések szerint egy ókori egyiptomi fáraó volt, aki körülbelül 1,87 méter magas volt. Korbonits kutatásai azt is megállapították, hogy sok valós ír óriás egy génmutációt örökölt egy 2500 évvel ezelőtt élt őstől. Ez arra utal, hogy ilyen genetikai adottságok az emberiség történelme során végig jelen voltak.

Ősi óriások és mítoszok

Történelmi feljegyzések és régészeti leletek is tanúskodnak az ősi kultúrákban előforduló magas növésű egyénekről. Pavel Grasgruber, a csehországi Brnóban található Masaryk Egyetem kutatója kiemelte, hogy a mamutvadász Gravettian kultúra késői szakaszából származó, mintegy 29 000 évvel ezelőtti férfi csontvázak némelyike rendkívül magas volt. A legmagasabb ilyen csontváz, amelyet az olaszországi Grimaldi barlangrendszerben tártak fel, a becslések szerint 1,96 méter magas lehetett. Tekintettel arra, hogy a férfiak átlagos testmagassága akkoriban Európában 170 cm alatt volt, ezek az egyedek a kortársaik számára óriásoknak tűnhettek.

Grasgruber megjegyezte, hogy a magas férfiak jellemzőek voltak a korai felső paleolitikum franciaországi és morvaországi (mai Csehország) lakosságára, és olyan magasságot értek el, amelyet a modern ipari nemzetek csak a 20. század közepén értek el. Ez a figyelemre méltó fizikai állapot valószínűleg az alacsony népsűrűségnek és a bőséges táplálékforrásoknak – köztük a mamutoknak és más nagytestű emlősöknek – volt köszönhető, amelyek támogatták növekedésüket és egészségüket.

A genetika és a környezet kereszteződése

A magasságot genetikai és környezeti tényezők, például a táplálkozás és a korai életkorban tapasztalt egészségi állapot kombinációja határozza meg. A populációk a táplálkozás és az életkörülmények javulásával idővel általában magasabbra nőnek. Ez a növekedés azonban nem mindig lineáris tendencia, és a változó környezeti tényezők hatására ingadozhat.

Összefoglalva, az emberi óriások jelensége nem korlátozódik a mítoszokra és legendákra. Valóságos óriások, mint Robert Wadlow és mások, jártak a Földön, és rendkívüli magasságuk gyakran egészségügyi állapotok vagy genetikai tényezők következménye. Az ókortól napjainkig ezek a magasra törő egyének továbbra is lenyűgöznek bennünket, bepillantást nyújtva a genetika, a környezet és az emberi történelem összetett kölcsönhatásába.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Nem is annyira állandó folt? – A Jupiter Nagy Vörös Foltja valószínűleg nem az eredeti
Tudósok szerint egyre hosszabbak a napok, nem mindig lesz csak 24 óra