Meglepő anyaggal vonták be fogaikat a komodói varánuszok az evolúció folyamán
Egy tudóscsoport felfedezte, hogy a komodói sárkányok, vagy komodói varánuszok fogait egy egészen sajátos anyagból álló bevonat védi.
Ez a védőréteg tartja élesen fogaik élét, amelyek segítségével az akár 90 kilós gyíkok gyorsan és hatékonyan képesek átszakítani zsákmányuk húsát. A Nature Ecology & Evolution friss tanulmánya arra is utalhat, hogy az olyan dinoszauruszok, mint a Tyrannosaurus rex, hogyan ölték és ették meg zsákmányukat.
A komodói varánusz titkos fegyvere
A BBC Discover Wildlife beszámolójából kiderül, hogy a komodói varánusz (Varanus komodoensis) az Indonéziában őshonos varánuszfélék egyik faja. Mintegy 80 kg-os súlyukkal a világ legnehezebb gyíkjai közé tartoznak, és éles, ívelt fogaiknak köszönhetően nem kell válogatniuk, a kisebb hüllőkön és madarakon át a szarvasokat, lovakat, de még a nem ritkán fél tonnás vízibivalyokat is elfogyasztják. De hogy hogyan bírkóznak meg ilyen egyszerűen ezzel a feladattal, azt a King’s College London kutatói derítették ki. Bizonyítékaik szerint vashegyű fogakkal könnyítik meg táplálkozásukat.
A kutatók megállapították, hogy a komodói varánuszok fogain különböző helyeken koncentrált vasrétegek találhatók, amelyek segítenek élesen tartani a fogakat. Sok hüllőnek van vas a fogaiban, de a komodói sárkányok fogai a vágóélek és a fogak hegye mentén található vasrétegek miatt különböznek a többitől. Az ő esetükben ráadásul ez olyan sűrű réteget alkot, hogy narancssárgára festi a fogakat, míg más varánuszoknál és a krokodiloknál ez a réteg gyakran láthatatlan.
A tudósok a londoni állatkertben élő 15 éves komodói sárkányt, Ganaszt vizsgálták meg, amikor felfedezték a faj különlegességét. A fejlett képalkotás és kémiai elemzés segítségével megfigyelték, hogy a komodói varánuszok fogzománcában lévő vas a fogak hegyénél található vékony bevonatban koncentrálódik.
Az eredmények új kérdéseket vetnek fel még az olyan ősi fajok életmódja és táplálkozása kapcsán, mint a dinoszauruszok, magyarázta Dr. Aaron LeBlanc, a londoni King’s College előadója és a tanulmány vezető szerzője.
Érdemes elolvasni:
