Medúzák élnek a szárazföldön is, sőt még Magyarországon is

Ha medúzákra gondolsz, valószínűleg elképzelted, ahogyan finom, áttetsző formáik kecsesen sodródnak az óceán mélyén. De a medúzák, korallok és tengeri anemónák hatalmas családjába tartozó csalánozók között rejtőznek a Föld legkülönösebb élőlényei. Ismerje meg a nyálkaspórásokat, mikroszkopikus, medúzaszerű parazitákat, amelyek megkérdőjelezik az életről, az evolúcióról, valamint a szárazföld és a tenger közötti határokról alkotott elképzeléseinket.

A nyálkaspórások a mikroszkopikus paraziták egy olyan csoportja, amely évtizedek óta izgatja a tudósokat. Aprócska méretük ellenére – gyakran csak néhány sejtből állnak – a medúzákkal azonos törzsbe, a csalánozók közé tartoznak. Szabadon úszó rokonaikkal ellentétben azonban a nyálkaspórások egészen másfajta életre fejlődtek ki — írja a SciShow.

Ezek az apró paraziták elsősorban halakat, férgeket, esetenként pedig kétéltűeket, vízi madarakat, sőt még törpe cickányokat is megfertőznek. Gazdájuk bőrében, izmaiban és belső szerveiben élnek, ezért jelentős problémát jelentenek az akvakultúrában és a vadon élő halállományokban. Ami azonban igazán megkülönbözteti a nyálkaspórásokat, az a bizarr biológiájuk és evolúciós történetük.

Egy különös és egyszerű élet

A nyálkaspórások egyik legkülönösebb tulajdonsága az egyszerűségük. Életciklusuk bármely szakaszában ezek az organizmusok mindössze néhány sejtből állnak. A kutatók szerint a nyálkaspórások akár egy endogén rügyfakadásnak nevezett folyamat révén is képezhetnek sejteket.

Ez az egyszerűség kezdetben összezavarta a tudósokat, akik a nyálkaspórásokat egykor a protisztákhoz – a többnyire egysejtűek csoportjához – sorolták. A medúzákban található nematocisztákhoz hasonló, poláris kapszuláknak nevezett szúrós szerkezetek jelenléte azonban a csalánozókhoz való szorosabb rokonságra utalt. A genetikai elemzés megerősítette ezt a kapcsolatot, és kimutatta, hogy a nyálkaspórások valóban a medúzák rokonai, és közös ősük van más parazita csalánozókkal, például a Polypodium hydriforme-val.

Korukat megelőzve fejlődnek

A nyálkaspórások evolúciós története legalább annyira lenyűgöző, mint a biológiájuk. Ezek a paraziták először 651 millió évvel ezelőtt, a kriogén időszakban jelentek meg – jóval azelőtt, hogy a halak, elsődleges gazdáik egyáltalán léteztek volna. Ez felveti a kérdést: mit parazitáltak a nyálkaspórások a halak és a férgek kialakulása előtt? A válasz egyelőre nem világos, de arra utal, hogy ezek az organizmusok hihetetlen módon képesek alkalmazkodni az új gazdatestekhez és környezethez.

A tengertől a szárazföldig

A nyálkaspórásokkal kapcsolatos talán legmeglepőbb felfedezés az, hogy egyes fajok alkalmazkodtak a szárazföldi élethez. Ezeket a szárazföldön élő parazita medúzákat olyan állatokban találták meg, mint a törpe cickányok, amelyek teljesen szárazföldi állatok. Az egyik hely, ahol ilyen medúzával fertőzött cickányokat találtak az Magyarország volt. Hogyan sikerült a tengeri parazitáknak ezt az ugrást végrehajtaniuk? Az egyik elmélet szerint földigilisztákat fertőztek meg, amelyeket aztán a cickányok megesznek. Ez az elmélet azonban korántsem igazolódott be, mivel a törpe cickányok ritkán esznek földigilisztát.

Ez az alkalmazkodóképesség rávilágít a nyálkaspórások figyelemre méltó evolúciós útjára. Idővel levetették a felesleges génjeiket, miközben a túlélést segítő génjeiket, például a stresszre adott válaszhoz, az energiaanyagcseréhez és a gazdaszervezetek inváziójához kapcsolódó génjeiket megerősítették. Ez a mozaikos evolúciónak nevezett folyamat lehetővé teszi, hogy a genom különböző részei különböző sebességgel fejlődjenek, ami a nagyobb állatoknál, például az emlősöknél gyakrabban megfigyelhető jelenség.

Egy ablak az evolúciós komplexitásra

A nyálkaspórások megkérdőjelezik a paraziták evolúciójának hagyományos, egyszerűsödési folyamatként való felfogását. Apró méretük és egyszerű szerkezetük ellenére ezek az organizmusok olyan szintű genetikai komplexitást mutatnak, amely értékes betekintést nyújt az evolúció és az alkalmazkodás folyamatába. Megmutatják, hogy még a legkisebb élőlények is mélyreható hatással lehetnek ökoszisztémáikra, és ablakot nyitnak az evolúció bonyolult táncára.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Tarantulák: Az állatvilág meglepően társaságkedvelő pókjai
A halál valóban elkerülhetetlen vagy ez is csak egy evolúciós szükséglet?