VIII. Henrik döntése, amely átírta Anglia történelmét
1534-ben VIII. Henrik király megszakította a kapcsolatot a katolikus egyházzal, és az anglikán egyház vezetőjévé nyilvánította magát. Hogyan befolyásolta ez a történelem megírásának módját?
Az angol történelem e sorsfordító pillanata két kevésbé ismert törvény elfogadásához vezetett: az 1535-ös és az 1539-es vallási házak elnyomásáról szóló törvényhez, amelyeket együttesen feloszlatási törvények néven ismerünk. E jogszabályok a kolostorok feloszlatásának kezdetét jelentették, melynek során a vallási intézményeket felszámolták, vagyonukat pedig a korona elkobozta. Az Ancient Origins szerint a törvények akaratlanul is egy olyan eseménysorozatot indítottak el, amely alapjaiban formálta át Anglia történettudományát.
VIII. Henrik / Forrás: Wikimedia Comms / Készítette: Hans Holbein the Younger
A kolostorok felszámolása
Az angliai kolostorok nemcsak vallási, hanem tudományos központok is voltak, ahol a szerzetesek és szerzetesnők feljegyzéseket és krónikákat készítettek. A kolostorok feloszlatása jelentős hatásokkal járt, mivel rengeteg kézirat és történelmi feljegyzés elkobzásra került vagy elveszett. Bár néhányat sikerült megmenteni vagy elrejteni, sok forrás örökre eltűnt, ami drámaian megváltoztatta a történészek hozzáférését az elsődleges forrásokhoz.
A feloszlatást követően számtalan kézirat elveszett vagy szétszóródott. Egyes dokumentumokat VIII. Henrik saját birtokába vett, míg másokat az egyházi rendek volt tagjai vagy helyi polgárok rejtettek el. A veszteségek teljes mértékét nehéz pontosan felmérni, de Neil Ripley Ker „Nagy-Britannia középkori könyvtárai” című könyvében rávilágít erre a kérdésre. Munkájának frissített, adatbázisként is használt verziója jelentős segítséget nyújt a mai tudósoknak abban, hogy megértsék a veszteségek nagyságát, és nyomon követhessék, hová kerültek a megmaradt kéziratok.
Kutatás a kéziratok után
A hatalmas veszteségek ellenére már korán megkezdődtek a kéziratok megőrzésére irányuló erőfeszítések. Az antikváriusok – történelmi műtárgyak iránt érdeklődő személyek – közül kiemelkedő szerepet játszott John Leland és John Bale. Leland az 1530-as években kezdte el katalogizálni a fontos kolostori kéziratokat, míg Bale később összeállította Nagy-Britannia híres íróinak összefoglalóját.
Munkájuk döntő fontosságú volt, hiszen dokumentálták a kéziratok létezését még azelőtt, hogy azok elvesztek volna. Bale egyik művének előszava rávilágít arra, hogy számos kéziratot újrahasznosítottak mindennapi tárgyakká, például gyertyatartókká vagy csizmaszárakká, másokat pedig külföldre adtak el, ezzel tovább gyengítve Anglia történelmi erőforrásait.
A kép csak illusztráció / Forrás: Pixabay
A felszámolás hatása
A kolostorok feloszlatása egybeesett a reneszánsz humanizmus felemelkedésével Angliában, amely a klasszikus szövegek újrafelfedezésére és tanulmányozására összpontosított. Míg a kontinentális Európában a kolostorok továbbra is fontos központok maradtak ezen tanulmányok számára, Angliában a tudósoknak a szétszórt kéziratokra kellett támaszkodniuk.
Olyan tudós gyűjtők, mint Matthew Parker és Sir Robert Cotton, létfontosságú szerepet játszottak e kéziratok megőrzésében és tanulmányozásában. Gyakran az új technológiai újításnak számító nyomdagépet használták, hogy publikálják ezeket a dokumentumokat, így biztosítva azok hozzáférhetőségét a későbbi generációk számára.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
