Úgy tűnik, nincs bizonyítéka a becsapódásnak, ami létrehozta a Holdat
A tudomány jelenlegi állása szerint egy másik égitest becsapódása miatt alakult ki a Hold a Föld kőzeteiből. Egy kutatócsoport azonban rávilágított, hogy az elméletben több dolog sem stimmel.
Az óriás becsapódás hipotézise szerint évmilliárdokkal ezelőtt valami Mars méretű dolog becsapódott a Földbe, és egy csomó kőzetet lövellt ki az űrbe, amely végül összeolvadt, és kialakította a Holdat. Csak egy probléma van. A svájci ETH Zürich kísérleti planetológiai csoportjának bolygókutatója, Paolo Sossi által vezetett új elemzés szerint egyáltalán nincs egyértelmű bizonyítékunk arra, hogy valaha is történt ilyen óriási becsapódás.
„A Föld köpenyéből és a Holdból származó kőzetek megkülönböztethetetlenek minden olyan izotóparány alapján, amely a Naprendszerben található anyagok eredetét követi nyomon” – mondta Sossi a ScienceAlert-nek. „Mivel ezeknek az elemeknek az izotópjai nagymértékben eltérnek a bolygók anyagai között, ha egy becsapódás nyomai lennének, akkor arra számítanánk, hogy kis különbségeket látnánk az izotóparányokban. […] Egy becsapódás esetén a két égitestnek tökéletesen keverednie kellett volna.”
Ez még nem cáfolja meg egyértelműen, hogy az óriási becsapódás megtörtét, de újranyitja a Hold megszületésének kérdését. A bizonyíték, amely az arXiv preprint szerveren érhető el, és jelenleg a 2024-es Treatise on Geochemistry című folyóiratban jelenik meg, az összes eddigi releváns geofizikai és geokémiai bizonyíték kritikus áttekintésén alapul.
Ha tehát nem volt óriás becsapódás, akkor honnan jöhetett a Hold?
Sossi azt állítja, hogy a Föld és kísérője egyszerűen ugyanabból az alapanyagból alakult ki, így nincs szükség egy feltételezett harmadik test bevezetésére. A Föld és a Hold egyedülálló a Naprendszerben. Ez az egyetlen olyan rendszer, amelyben két nagy gömb alakú test van, amelyeknek differenciált magjuk van. A Hold nem sokkal kisebb, mint a Merkúr, és ha önállóan lebegne, akár önálló bolygónak is tekinthetnénk.
A Holdról azt is feltételezik, hogy fontos szerepet játszott az élet kialakulásában. Segít stabilizálni a Föld forgását, és létrehozza az árapályokat, amelyek segítik az óceánok keringését. A Föld a Föld körül keringő kőzettömeg nélkül egészen más lenne.
Az óriás becsapódási hipotézist sem zárhatjuk ki
A Naprendszer kezdeti időszakában, mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt, a dolgok sokkal kaotikusabbak voltak. Sokkal több szikla repkedett szabadon, amiről a megmaradt bolygókon és holdakon hátrahagyott kráterekből meggyőződhetünk. Teljesen elképzelhető, hogy a kis Földet valami elég nagy ütés érte ahhoz, hogy a Holdat alkotó becsapódási törmelékfelhő keletkezzen.
A probléma az – állapította meg Sossi és csapata a rendelkezésre álló bizonyítékok vizsgálata után -, hogy a Föld és a Hold túlságosan hasonlít egymásra. A Földön és a Holdon található elemek izotópjainak – ugyanazon atom különböző formái, amelyek atommagjában különböző számú neutron van – aránya azonos. Kezdetben ezt az egyezést csak az oxigén izotópjainál figyelték meg, de újabban a króm és a titán esetében is.
„Továbbá, mivel ezen elemek izotópjai nagymértékben eltérnek a bolygók anyagai között, ha egy becsapódás nyomai lennének, akkor arra számítanánk, hogy kis különbségeket látnánk az izotóparányaikban. A Föld és a Hold között azonban nem észleltek ilyen különbségeket. Később kimutatták, hogy ez számos más elemre is igaz (pl. vas, kalcium, molibdén stb.), így csillagászatilag csekély annak a valószínűsége, hogy ez véletlen egybeesés révén keletkezhetett volna.”
Hogy született a Föld és a Hold?
Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a Föld és a Hold is nagyjából egyidős, illetve nagyon közel egymáshoz, mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. A bizonyítékok együttesen arra utalnak, hogy a két égitest ugyanabból az anyagfelhőből alakult ki.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett szó becsapódásról. Az egyik modell szerint a becsapódás szétporlasztotta az egész készletet, bárhogyan is nézett ki a bébi Föld, és egy fánknyi anyagot hozott létre, amely két égitestté, a Földdé és a Holddá olvadt össze.
De az óriás becsapódási modellek gyakran kis különbségeket jósolnak a Föld és a Hold izotóparányaiban. Ezek a különbségek a meglévő adatok szerint egyszerűen nem léteznek, ami azt jelenti, hogy bár az becsapódás nem zárható ki, ki kellene zárnunk azokat a modelleket, amelyek a valós geokémiai adatokkal nem összeegyeztethető eredményeket produkálnak.
Gyakorlatilag bármi lehetett
Egyszerűen nem tudjuk, hogyan jött össze a Föld és a Hold egy csillagpor-halmazból 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Az egyik módja a további szondázásnak az, hogy megvizsgáljuk, mi van a Hold belsejében, és Sossi és kollégái éppen ezen dolgoznak.
„A kémiai és izotópos bizonyítékok most már elég erősek ahhoz, hogy elkezdjük megkérdőjelezni a Hold kialakulásának alapvető mechanizmusait” – mondta Sossi. „Örömmel látjuk azt is, hogy a geofizikai, geokémiai és dinamikai korlátozások mennyire összefüggnek egymással, és ezáltal új, holisztikus képet adnak a Hold kialakulásáról. Képesek vagyunk a közös problémákról a tudományágak közötti kommunikációra, ami végső soron segíteni fog nekünk abban, hogy megoldást találjunk erre a rejtélyre.”
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Régi magyar megszólítások és köszönések, ahogy ma már ritkán hallani őket
Tényleg egy magyar királyról mintázták Lancelot lovagot? Egy izgalmas történelmi párhuzam
Csillagközi látogató lépett be a Naprendszerbe
Megnyílt Budapest első élelmiszer-outletje
Omladozik az egri vár másolata – a rendkívüli haditettről forgatott hatalmas sikerű film helyszínén jártunk
Rendkívüli: Több tízezer utas járatát törölték, budapesti járatokat is érint a francia sztrájk