1968. augusztusában Chicago városát tüntetések, demonstrációk és a rendfenntartó erőkkel való összecsapások hulláma söpörte végig, amelyek mind a Demokrata Nemzeti Kongresszus körül zajlottak. A felfordulás közepette szürreális és szimbolikus politikai mutatványra került sor: a Fiatalok Internacionálé Pártja (Yippies) egy Pigasus nevű disznót jelölt az Egyesült Államok elnöki posztjára. A lépés, amelyet Abbie Hoffman és Jerry Rubin radikális aktivisták terveztek ki, egyszerre szolgált szatíraként és tiltakozásként, dramatizálva a kiábrándultságot, amelyet sokan éreztek a fennálló politikai rendszerrel szemben.
A Yippie-k, vagyis az Ifjúsági Internacionálé Párt egy ellenkulturális mozgalom volt, amely az 1960-as évek káoszából és felfordulásából született. A többek között Hoffman és Rubin által alapított csoport színpadias politikai megnyilatkozásairól és a fennálló rendszer elleni aktivizmusáról volt ismert. 1968-ra a yippiek nem egyszerűen kiábrándultak a politikai rendszerből, hanem annak lerombolására törekedtek. A vietnami háború eszkalálódása és a polgárjogi harcok folytatódása miatt a csoport úgy látta, hogy a demokrata és a republikánus pártok ugyanannak az éremnek a két oldala – egyik sem kínálja a radikális változást, amire szerintük szükség volt — írja a Porkopolis.
A társadalmi nyugtalanság eme légkörében Hoffman és Rubin a gerilla utcai színház felejthetetlen darabját dolgozta ki. A Yippiek az amerikai politikai folyamat abszurditását akarták hangsúlyozni azzal, hogy Pigasust, egy disznót jelöltek elnökjelöltjüknek. Ez nem csak egy vicc volt – ez a sokak által korruptnak, erőszakosnak és az emberek igényeire nem reagálónak tartott politikai gépezet éles kritikája volt.
A disznó elnöki kampány
1968. augusztus 23-án, néhány nappal a Demokrata Nemzeti Kongresszus előtt Jerry Rubin bemutatta Pigasust a sajtónak a chicagói Civic Centerben. Az eseményt egy színlelt sajtókonferenciaként rendezték meg, ahol Rubin kijelentette, hogy Pigasus a „Yippie elnökjelöltje”, és követelte, hogy a disznó kapjon titkosszolgálati védelmet, valamint meghívást egy külpolitikai tájékoztatóra a Fehér Házba.
A kampány szlogenje: „Jelölnek egy elnököt, és az megeszi az embereket. Mi elnököt jelölünk, és az emberek megeszik őt” – ez volt a harapós kommentár az olyan politikusok vélt kapzsiságára és korrupciójára, mint a demokrata jelölt Hubert H. Humphrey és republikánus ellenfele, Richard Nixon. A Pigasus közvetlen szimbóluma volt annak, amit a yippiek az amerikai politikai elit „disznós” viselkedésének tartottak – ezt a metaforát még erőteljesebbé tette, hogy a politikai karikaturisták évtizedeken át a disznókat használták a kapzsiság, a korrupció és a rendőrség jelképeként.
A Pigasus letartóztatása és a Yippies
Bár a Yippies szándéka szerint Pigasus kampánya egyszerre volt humoros és provokatív, a hatóságok sértésnek tekintették. Éppen amikor Jerry Rubin elkezdte Pigasus hivatalos bemutatkozását, a chicagói rendőrség bevonult. Rubint, Phil Ochs népdalénekest és többeket letartóztattak, ahogy magát a szerencsétlen sertésjelöltet is.
Míg Rubint és a többieket még aznap óvadék ellenében szabadon engedték, Pigasus sorsa ismeretlen maradt. Egyes feltételezések szerint a malacot a Humán Társasághoz vitték, míg mások úgy vélték, hogy még rosszabb vége lett, és talán éppen az őt letartóztató rendőrök vacsorája lett.
Egy ostromlott város
Pigasus letartóztatása csak egy kis része volt a Chicagóban zajló nagyobb, intenzívebb összecsapásoknak. A háborúellenes tüntetők ezrével vonultak a városba, hogy a vietnami háború befejezését, faji igazságosságot és a politikai status quo elutasítását követeljék. Chicago, Richard J. Daley polgármester vezetésével elsöprő erővel válaszolt. Több mint 12 000 rendőrt, 7500 katonai katonát és 6000 nemzeti gárdistát vezényeltek ki a tüntetések leverésére.
A hét erőszakos és káoszba torkollott, a tüntetők összecsaptak a rendőrséggel, ami brutális leszámolássá vált. A könnygáz, a gumibotokkal való ütlegelés és a véres tüntetők képei, amelyeket az országos televízió élőben közvetített, megdöbbentették az amerikai közvéleményt. Sok néző úgy vélte, hogy a politikai rendszer és a társadalmi rend összeomlásának szemtanúja, mivel az ország megosztottsága élesen láthatóvá vált.
A chicagói hetes pere
A kongresszus után Abbie Hoffman, Jerry Rubin és hat másik aktivista – David Dellinger, Rennie Davis, Tom Hayden, John Froines, Lee Weiner és Bobby Seale – ellen erőszakra való felbujtásra való összeesküvés és az államhatárok lázadás szándékával történő átlépése miatt emeltek vádat. Az eredetileg nyolc vádlottat érintő per (mielőtt Seale-t leválasztották az ügyről) a Chicago Seven per néven vált ismertté, és a korszak szélesebb körű politikai és kulturális harcainak szimbólumává vált.
A tárgyalást színjáték, rendbontások és politikai pózolás jellemezte. Egy alkalommal Seale-t megkötözték és betömték a szájkosarat a tárgyalóteremben, ami még inkább rávilágított az ellenkulturális mozgalom és az amerikai igazságszolgáltatási rendszer közötti intenzív konfrontációra. Végül a vádlottakat hosszas fellebbezéseket követően minden vádat ejtettek, de a per kitörölhetetlen nyomot hagyott a politika történetében.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
5 helyszín a legendákból, amely a tudósok szerint valódi lehet
80 év után is azonnali halált okoz, ha levegőt veszünk ezen a szigeten
