Mennyire volt szörnyű valójában a spanyol inkvizíció?
A spanyol inkvizíció intézménye 1481-től és egészen 1834-ig tartott, hírhedt volt brutális módszereiről, a kínzásokról és nyilvános kivégzésekről, amelyeket az eretnekséggel vagy tiltott vallási szokások gyakorlásával vádolt emberek ellen hajtottak végre.
Az egyik ilyen eset Elvira del Campo története, akit várandósan megkínoztak, miután azzal vádolták, hogy titokban a zsidó vallást gyakorolta, majd erőszakkal áttérítették a katolikus hitre, gyermekét pedig a börtön falai között kellett világra hoznia. Az ő szenvedése remekül mutatja, hogy a rendszer senkit sem kímélt.
Az Ancient Origins beszámolója szerint az inkvizíció azonban a létrejöttekor Spanyolország vallási egységesítésére törekedett, célpontjai pedig a megtért zsidók és muzulmánok voltak, akiket azzal gyanúsítottak, hogy titokban ragaszkodtak régi hitükhöz.
A spanyol inkvizíció valójában több tárgyalást hozott, mint vérengzést
Kétes hírneve ellenére egy sokkal szisztematikusabb és jogilag kötöttebb intézmény volt, mint ahogy azt a közvélemény elképzelte. A perek gyakran végződtek felmentő ítéletekkel, és csak a vádlottak nagyon kis százalékára várt kivégzés.
Idővel az inkvizíció kiterjesztette hatáskörét, és olyan bűncselekményeket vett célba, mint a boszorkányság, bár más európai országokhoz képest jóval kevesebb boszorkányt vontak felelősségre.
Bár a köznyelvben a véget nem érő vérengzésként maradt meg, a legújabb kutatások szerint a kínzások és kivégzések tekintetében sokkal korlátozottabb lehetett, mint azt a szakemberek korábban hitték. Ettől függetlenül azonban továbbra is a spanyol történelem egyik legsötétebb fejezeteként tartják számon.
Érdemes elolvasni:
