A Föld első csúcsragadozója teljesen már étrenden élt, mint eddig gondolták
Az Anomalocaris canadensis nevű ősi ragadozót az 1800-as évek végén fedezték fel, és azóta gyanúsítják trilobiták vadászatával, amelyet utóbbiak sérült és összezúzott vázaik bizonyítanak.
Russell Bicknell, a paleontológiai kutatások vezetője azonban kétségbe vonja ennek hitelességét. „Ez nem stimmelt, mivel a trilobiták külső váza nagyon erős, míg az Anomalocaris teste valószínűleg puha és hajlékony volt.” A legújabb kutatások A. canadensis – amelynek neve latinul annyit tesz, hogy „furcsa garnéla Kanadából” – páncélozott, gyűrű alakú szájrészei kétségeket ébresztettek azzal kapcsolatban, hogy ez az ősi tengeri valóban kemény táplálékot fogyasztott, így Bicknell és egy nemzetközi kutatócsoport arra vállalkozott, hogy kiderítse, vajon az állat hosszú, tüskés első „lábai” végezhették-e el a piszkos munkát.
Az Anomalocaris canadensis fosszíliája. Cédric Aria, Fangchen Zhao, Han Zeng, Jin Guo & Maoyan Zhu
Nem azt fogyasztotta a Föld első ragadozója, amivel eddig gyanúsították
Az American Museum of Natural History leírása szerint első lépésként a csapat 3D-s rekonstrukciót készített A. canadensis jól megőrződött, de lapos fosszíliáiból, amelyeket az 508 millió éves Burgess-palában találtak Kanadában. A modern ostorfarkúak és pókok alapján a kutatók megállapították, hogy az állat szegmentált végtagjai képesek voltak megragadni zsákmányát, és akár meg is tudtak nyúlni, azonban kimutatták, hogy ezek a végtagok nem voltak elegendők, ha kemény zsákmány, például trilobiták megragadására próbálták használni őket. Ez alapján a nagyjából 60 centiméteres, kambriumi ragadozó gyengébb volt, mint korábban hitték.
Az Anomalocaris Canadensis, a történelem első csúcsragadozójának rekonstrukciója. Matteo De Stefano/MUSE
A kutatók emellett egy, a csúcsragadozóról készült 3D-s modellt egy virtuális folyóba helyezték, hogy megállapítsák, milyen testhelyzetben úszott. Az eredmények alapján valószínűleg gyorsan mozgott, első végtagjait kinyújtva. Ezek a biomechanikai modellezési technikák azonban más képet festenek az A. canadensisről, mint amit korábban feltételeztek. Az állat valószínűleg fürge és gyors volt, és puha testű zsákmányra vadászott a nyílt vizekben, nem pedig kemény páncélú állatokra az óceán fenekén. Bicknell elmondta, hogy korábban úgy gondolták, hogy ezek az állatok a Burgess-pala faunájára egyfajta svédasztalként tekintettek, de úgy néz ki, hogy a kambriumi táplálékláncok dinamikája sokkal bonyolultabb volt.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
