A görögtűz a középkor legrettegettebb fegyvere, amelynek receptjét soha sem fogunk tudni megfejteni
A középkori hadviselés egyik legpusztítóbb fegyverét az összetevőivel együtt a mai napig rejtély övezi. Azonban a feljegyzésekből tudjuk, hogy a görögtűz valóban félelmetes volt.
Ezt az ősi keveréket a magukat rómaiaknak tekintő Bizánci Birodalom használta a Kr. u. 7. századtól kezdve. Az anyag nevének eredete nem tisztázott, de úgy vélik, hogy valószínűleg az okozott jelenségről kapta. A Bizánci Birodalom ellenségei pedig kelllően féltek is tőle. Receptje már akkor államtitok volt, de a modern tudósok elmélete szerint gyantával kevert petróleumon alapult, ami lényegében a napalm ókori megfelelője, derül ki az Indy100 beszámolójából.
A görögtűzről egyik alkotója sem beszélhetett
A görögtűz akcióban egy 12. századi kézirat illusztrációja szerint. Wikimedia Commons/Madridi Nemzeti Könyvtár
Az IFLScience szerint a legtöbb mai tudós úgy gondolja, hogy a fegyver alapja vagy „nyers, vagy valamiféle finomított típusú kőolaj”, például nafta volt, de a felvetések között szerepel még állati zsír, bitumen, fenyőkátrány, gyanta, kén, mész, és szurok is. A kutatók szerint a bizánci tengerészek vegyi keverékkel töltött gránátokat dobhattak az ellenség által üzemeltetett hajókra, vagy rájuk permetezték a veszélyes anyagot.
A görögtüzet a vízen való égési képessége tette hatékony fegyverré. A gyújtó- és lángoló fegyvereket azonban már évszázadokkal a görögtűz feltalálása előtt is alkalmazták a hadviselésben. Alex Roland, a Duke Egyetem nyugalmazott történészprofesszora egy 1992-es kutatásában leírta, hogy „a görög tűz jellemzői, ahogyan azt a 678 és 1204 közötti időszak irodalma bemutatja, négy részre bonthatók. Először is, víz(b)en is égett, de egyesek még arról is beszámoltak, hogy vízzel gyújtották meg, de persze nem ez az általánosan elfogadott elmélet. Másodszor, a görög tüzet mindig folyadékként ábrázolták, legalábbis amikor a tengeren került bevetésre.” Hozzátette, hogy mindig csövekből vagy szifonokból lőtték ki, amelyeket a speciálisan erre a célra tervezett hajók orrában helyeztek el.
Talán soha sem tudjuk meg a pusztítás eredeti receptjét
„Végül, a használatáról szóló számos, első kézből származó beszámoló füst megjelenéséről és hangos kisülésről vagy dübörgő hangról számol be, amikor a lángoló folyadék elhagyta a csövet. Ez pedig különösen fontossá vált a görög tűz összetételével kapcsolatos történelmi vitában.” Azonban annak rejtélye, hogy miféle anyag is volt valójában a görögtűz, talán örökre rejtély marad. Roland professzor szerint „nincsenek vitathatatlan elsődleges bizonyítékok, amelyek segítenének meghatározni, hogy mi is volt a görögtűz”.
Érdemes elolvasni:
