Mi lenne, ha víz alatti légzésre is képesek lennénk?

A szakértők izgalmas képet festenek róla, hogy nézne ki egy víz alatti civilizáció, kopoltyú-légzéses emberekkel.

Ha egyszer csak kopoltyút növesztenénk, a víz alatti élet és lélegzés érdekes módon megváltoztathatja az élet- és építésmódunkat, írja a How Stuff Works. Először is, nem kellene azon aggódnunk, hogy a víz alatti lét milyen módon ölhet meg minket. A kopoltyús emberek számára a bányászat viszonylag egyszerű lenne – senki nem fulladna meg az elárasztott alagutakban -, a víz alatti építkezés pedig olcsóbb és biztonságosabb lenne. Senki sem fulladna meg az árvízben. Velencét, amely jelenleg az Adriai-tengerbe süllyed, stabilizálni lehetne.

Tömegközlekedés vízicsúszdán

Beépíthetnénk a vizet az infrastruktúránkba. Buszok, vonatok és utak helyett egy végtelenül ciklikusan forgó vízi csőrendszerünk lehetne. Beugrasz egy állomáson, pár percig suhogsz, majd néhány mérfölddel arrébb egy másik csövön keresztül kiugrasz. Képzeljük el kopoltyús üzletembereket, akik ki-be ugrálnak a rohanó vízzel teli csövekből, és félórás vízicsúszdákon száguldoznak a munka és az otthonuk között.

Persze ehhez még néhány jelentős mérnöki akadályon is túl kell jutnunk. Egy hatalmas, nyomás alatt álló vízrendszer szivattyúzása egy város körül óriási mennyiségű energiát igényelne, de a legnagyobb problémát a szennyeződés jelentené. Gondoljunk csak arra, hogy a metrók és a buszok milyen koszosak tudnak lenni. A vízcsőrendszerünkben a baktériumok és a szennyeződés részecskék a vízben lebegnének. A vízben terjedő kórokozók is problémát jelentenének (pl. kolera, tífusz). A vizet folyamatosan tisztítani, szűrni és klórozni kellene.

A csatornarendszerek viszont potenciális előnyökkel járnának, különösen a tengerparti városokban, ahol az árapály tisztíthatná és pótolhatná őket. Nyáron kimenekülhetnénk a hőségből, csökkentve a légkondicionálás szükségességét. Jobban odafigyelnénk a vízgazdálkodásra. Kevesebbet szennyeznénk.

A vízgazdálkodás sokkal környezetbarátabb lenne

És teljesen megváltoztathatnánk a gazdálkodásunkat. Ahogy az óceán vize a csatornarendszerünkön keresztül a szárazföld belsejébe áramlik, természetesen megpróbálnánk más felhasználási módot találni rá, és a sós vízben való gazdálkodás hatalmas előnyt jelentene a kopoltyús emberek számára. Jelenleg nagyon kevés a sósvízi mezőgazdaság, de a sós víz belsejébe való becsatornázása egy beépített mezőgazdasági rendszert hozna létre a sótűrő növények termesztésére. A halofiták az édesvizet ozmotikusan elnyelik azáltal, hogy sósabbá teszik magukat, mint a környező víz. A napraforgónál 1,7-szer több termést adnak hektáronként. A sósvízi növények közé szórt kis tavakban halakat és garnélarákokat, állandó fehérjeforrásokat lehetne tenyészteni.

A sósvízi gazdálkodás legnagyobb előnye azonban az édesvízterhelés csökkenése lenne. Az aszályok nem befolyásolnák a sósvízi növények termesztésére való képességünket. A való világban óriási mennyiségű vizet használnak fel az állattenyésztés takarmányozására szánt földek öntözésére – 1114 liter vizet minden kilogramm búzára.

A sósvizes gazdálkodók anélkül termeszthetnének takarmányt az állatállomány számára, hogy száraz földeket vennének igénybe, és hogy a száraz régiókban kimerítenék a talajvizet. Képesek lennénk továbbá környezetbarát, de drága üzemanyagokhoz, például biodízelhez szükséges növényeket termeszteni anélkül, hogy a hagyományos élelmiszernövényekhez szükséges területet vagy vizet használnánk.

Nem csak a légzés az akadály

Sajnos a főemlősök nem igazán alkalmasak a vízi életre. Végtagjaink nem alkalmasak az úszásra. Nincs elég testszőrzetünk és bőr alatti zsírrétegünk ahhoz, hogy sok időt töltsünk a vízben, mielőtt kiszáradnánk és kihűlnénk. Ráadásul a legtöbb tó és folyó nem elég tiszta ahhoz, hogy lássunk a víz alatt. Még a tiszta óceáni vizekben is csak néhány száz méterrel a felszín alatt tudnánk úszni egy búvárhajó védelme nélkül. A kopoltyúinkból származó oxigén megakadályozná, hogy mélyebbre merülve elájuljunk, de körülbelül 200 méter alatt elérnénk a bathyal zónát, ahol sötét van, és a víz 4 fokos vagy annál hidegebb, írja a Britannica.

A sekély víz alatt élni valamilyen nyomás alatti légtér nélkül szintén nem jöhetne szóba. Mivel a szemünk és a fülünk a levegőben való működésre fejlődött ki, a víz alatti kommunikáció nehézkes lenne. Ha egy kis levegőt tartalékolnál a tüdődben, akkor még tudnál beszélni, de egy idő után elfogyna minden, amivel a hangszálaidat rezgésbe hozhatnád, hogy hangot adj ki. Az elektronika sem működik jól a víz alatt. A kommunikáció a kézjelekre korlátozódna, ami a zavaros vízben megint csak nehézségekbe ütközik. A víz alatti étkezés lenne a legrosszabb.

Ez is érdekelhet:

• A Tyrannosaurus Rex rokona még az Északi-sarkvidéket is uralta
• Miből áll egy elektron?