FOTÓK: Mi a közös a Csepeli Munkásotthonban és a mexikóvárosi Szépművészeti Palotában?

Csepelt és Mexikót számos sportsiker köti össze kezdve Balczó Andrástól, aki az 1968-as mexikói olimpián lett aranyérmes öttusában egészen Kolonics Györgyik, aki szintén aranyat hozott haza a mexikói kajak-kenu világbajnokságról 30 évvel ezelőtt. Ám a kapcsolat ennél is magasabb szintű, ha alaposan megvizsgáljuk a Csepeli Munkássotthon gyönyörű pannóit és a mexikóvárosi Szépművészeti Palota üvegkupoláját.

A milánói világkiállítás sztárja

A szoros kapcsolatnak pedig neve is, mégpedig a zseniális Maróti Géza (eredetileg Rintel), aki mindkét épület elkészültében jelentős szerepet vállalt. A felvidéki kereskedőcsalád gyermekeként felnövekvő Maróti már korán kiemelkedő tehetség volt, nemzetközi hírnévre pedig a milánói világkiállítás általa tervezett magyar pavilonjával tett szert. A kiállítás akkora siker volt, hogy az olasz művészek a vállukra véve hordozták körbe, küldöttségek indultak műve megtekintésére, ő pedig felkérést kapott a mexikóvárosi operaház építésében való részvételre.

A világkiállítás után hullafáradt Maróti, akinek zsenialitását akkor már egyebek mellett a Zeneakadémia és a Gresham-palota épületdíszei is dicsérték, nem akarta vállalni a munkát, de a neves olasz építész, Adamo Boari ragaszkodott hozzá.

Mexikóvárosi magyar csoda

A munkálatok már 1904-ben elkezdődtek, a cél az volt, hogy 1910-re, a mexikói függetlenségi háború 100. évfordulójára be is fejeződjenek, ami természetesen nem sikerült, de ebben nem az építészek és a művészek voltak a ludasok. Maróti már Budapesten kidolgozta terveit a nagyszerű üvegkupolára, amely kora legnagyobb figurális üvegmennyezete lett központi alakként Apollót, a művészetek görög múzsáját ábrázolva.

A mexikóvárosi palota üvegkupolája (Copy) Csepeli Munkásotthon

Az üvegkupola központi figurája. Forrás: Creative Commons

Maróti távoli munkája során sem felejtette el honnan jött ugyanis az üvegmennyezet minden elemét Budapesten készítették el és szállították ki a közép-amerikai országba. Maróti e mellett még egy világon egyedülálló, színpad alá süllyeszthető üvegfüggönyt is tervezett, amely több rétegből állt, így különleges fényjátékot adott statikusan és mozgatva is. E munkát sajnos nem tudta Magyarországon legyártatni.

A szecesszió szárnyalása a Csepeli Munkásotthonban folytatódik

Maróti ezt követően hazatért, a világháború után pedig különleges megbízást kapott Csepelen. Az itteni munkásság már több mint egy évtizede próbált kulturális igényeinek, szórakozásának megfelelő helyszínt biztosítani egy művelődési ház és színház létrehozásával, ám a világháború előtt és alatt ehhez nagyon lassan gyűltek a téglajegyek és egyéb hozzájárulások, még úgy is, hogy a munkások saját maguk építették az épületet.

A Tanácsköztársaság alatt azonban a gyártulajdonos Weiss Manfréd pénztárcája is megnyílt, a felajánlott 6 millió koronából 1 milliót a Csepeli Munkásotthon építésére fordítottak, ez pedig megnyitotta a lehetőséget, hogy a korábbi terveknél sokkal díszesebb épületet hozzanak létre a művelődni akaró munkásság számára.

Így jött képbe Maróti Géza és az általa készített pannók, amelyek a magyarországi szecesszió egyik legjelentősebb alkotásaként számon tartott színházterem tetején máig megtalálhatók.

Vörös helyett nemzeti lobogók

A két monumentális pannó a Munka és a Művészet címet viseli. Itt Apolló már egy üllőn foglal helyet, egyik keze fogaskeréken nyugszik, a másikkal pedig egy kalapácsot tart. Héraklész munkásnadrágban pózol, szintén szerszám van a kezében. Mondhatni a művész a csepeli viszonyokhoz, a büszke munkásközséghez adaptálta mexikóvárosi mestermunkájának több elemét.

Forrás: FB/Csepeli Munkásotthon

A pannókon azóta sem történt változtatás attól eltekintve, hogy az egykor vörös zászlót tartó munkások ma már nemzeti színű lobogóval szerepelnek a festményeken.

: Forrás: FB/Borbély Lénárd

: Forrás: FB/Csepeli Munkásotthon

Csodával határos módon a színházterem nem kapott találatot a második világháborús bombázások és ostrom alatt, így csupán a Csepeli Munkásotthon külseje viseli a szocializmus ízlését és anyagi lehetőségeit. A Csepeli Önkormányzat egyébként saját beruházásban döntött a több lépcsőben való felújításról, így amennyiben további források akadnak lassan a teljes épület megújulhat.