Hogy került egy 16. századi portugál felfedező hajó a sivatagba?

Az újkor kezdetén Portugália a világ egyik vezető tengeri hatalma volt, élen járva az expedíciókban és a távolsági kereskedelemben.

Azonban ezek az utak rendkívül veszélyesek voltak, és a tengeri hajózás számtalan kockázattal járt. Az 1533. március 7-én Lisszabonból útjára induló Bom Jesus nevű hajó a tenger áldozatává vált. Sorsa ráadásul egészen 2008-ig rejtély maradt, amikor is részben megörződött roncsait felfedezték Namíbia partjainál, közel 475 évvel eltűnése után.

A hajó és indulása

Az Ancient Origins beszámolója szerint a Bom Jesust az 1500-as évek elején, I. Mánuel portugál király uralkodása alatt építettek, a Portugál Birodalom terjeszkedésének csúcspontján, amikor a hosszútávú tengeri kereskedelem kulcsszerepet játszott az ország gazdaságában. Ezeket a hajókat kifejezetten hosszútávú óceáni utakra tervezték, és jelentősen hozzájárultak Portugália tengeri kereskedelmi útvonalainak dominanciájához. Az 1533-as induláskor a Bom Jesus India felé vette az irányt, amely a korabeli portugál kereskedelem legfontosabb úticélja volt. Az ilyen utak általában két évig tartottak, és siker esetén óriási gazdasági hasznot reméltek.

Illusztráció. Fotó: Twitter/History Collection

Rejtélyes eltűnés és felfedezés

Lisszabon lakói már a hajó indulása után várakozással tekintettek a kétéves út vége felé, de a Bom Jesus soha nem érkezett meg. Sorsa sokáig rejtély maradt, és csak 2008-ban került napvilágra, amikor egy namíbiai gyémántbányászati vállalat munkásai rézöntvényeket fedeztek fel a part mentén. Az archeológusok rövidesen azonosították a hajóroncsot, amely meglepően jó állapotban volt. A vastag homokréteg segítette a hajót és rakományát megóvni az idő múltával.

Milyen kincseket rejtett a hajó?

A Bom Jesus fedélzetéről közel 40 tonnányi, kiváló állapotban fennmaradt rakományt tártak fel, amely betekintést nyújt a korabeli kereskedelmi útvonalakba és gazdasági kapcsolatokba. A rakomány legnagyobb részét 1 845 rézöntvény képezte, amelyeket a Fugger család készített Augsburgban, Németországban. Emellett több mint kétezer arany- és ezüstérme, valamint 105 elefántcsont agyar is előkerült, amelyek Afrika gazdag természeti kincseit jelzik. A rakomány részét képezték továbbá ágyúk, kardok, textilek, csillagászati eszközök és navigációs műszerek is, amelyek a hajózás technikai és gazdasági jelentőségét mutatják.

A globális kereskedelem kezdete

A Bom Jesus rakománya rávilágít a korai globális kereskedelmi hálózatokra, amelyek Európát, Afrikát és Ázsiát kötötték össze. Az elefántcsont, a réz és az értékes fémérmékek azt mutatják, hogy a portugálok miként használták ki a kontinensek közötti kereskedelem lehetőségeit. A felfedezés nemcsak a hajózási technológia fejlõdéséről árulkodik, hanem arról is, hogy a korszak emberei milyen bátran vállalkoztak ismeretlen vizekre.

Megőrzés és jövőbeni kilátások

A Bom Jesus maradványai a Nyugat-Afrika partjainál valaha talált legrégibb és legértékesebb hajóroncsnak számítanak. Jelenleg a rakomány megőrzését és konzerválását sósvíztartályokban végzik, míg a lisszaboni múzeumba való szállítására várnak. Azonban a namíbiai hatóságokkal folytatott együttműködés hiánya akadályozza a további feltárási munkálatokat, így a Bom Jesus egyelőre még a tenger fenekén nyugszik.