Miért néznek a fiatalok annyi megtörtént bűnesetet?
A megtörtént bűnesetek, angolul true crime műfaja egyre népszerűbb. Egy kutatés megpróbált választ adni, miért.
A true crime műfaja, amire magyarul talán a megtörtént bűnesetek kifejezést használják legtöbbször, virágkorát éli. Temérdek podcast elérhető Spotifyon és YouTube-on, de Hollywood is érzékelte és meglovagolta a hullámot. Gondoljunk csak a Menendez fivérek történetét feldolgozó Monsters című sorozatra Netflixen, az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című Ted Bundy-filmre vagy David Fincher olyan projektjeire, mint a Zodiákus vagy a Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya.
A megtörtént bűnesetek iránti érdeklődés nem teljesen új keletű. Már az 1500-as években is osztogatták az utcán a bűnözésről és gyilkosságról szóló röpiratokat és füzeteket, és Anglia városaiban gyilkosságokról szóló balladákat adtak elő és függesztettek ki. A megtörtént bűnesetek műfaj modern korszakát azonban gyakran Truman Capote 1965-ben megjelent Hidegvérrel című könyvének tulajdonítják, írja a Better Help.
Azóta könyvek, filmek és tévéműsorok osztják meg a „true crime” történeteit. 2014-ben a megtörtént bűnesetek eljutottak a podcastingba, amikor a Serial című podcast epizódonként átlagosan 1,5 millió hallgatót ért el. Azóta az Apple Podcasts és a Spotify legnépszerűbb podcastjai közül sokan szintén ebbe a műfajba tartoznak, köztük a Crime Junkie és a My Favorite Murder. Manapság egy átlagos megtörtént bűnesetek-rajongó hetente közel négy órát tölthet true crime tartalmak fogyasztásával.
De miért szeretjük annyira ezeket a hátborzongató történeteket?
Korábban felvetették, hogy a hátborzongató dolgok szeretete a morbid kíváncsiságból ered, vagy hogy az emberek így élhetik át az életükből hiányzó intenzív érzelmeket, és menekülhetnek saját problémáik elől. Az is felmerült, hogy ez a megszállottság fokozott erőszakhoz vezethet, bár a témával kapcsolatos kutatások nem voltak kiterjedtek.
Hogy kiderítsék, mi táplálhatja rajongásunkat, az oroszországi Nemzeti Kutatási Egyetem Felsőfokú Közgazdasági Iskolájának kutatócsoportja interjúsorozatot készített orosz fiatalok körében. Összesen 26, 18 és 36 év közötti, 14 orosz városból származó fiatallal beszélgettek, és arról kérdezték őket, hogy milyen típusú sorozatgyilkos tartalmakat kedvelnek, hogyan találkoztak velük, és mit vesznek figyelembe, amikor filmet, videót vagy podcastot választanak.
Eredményeik arra utalnak, hogy az erőszakos tartalmak fogyasztása iránti vágyat nem az erőszak szeretete vezérelte, és nem is állt összefüggésben azzal, hogy a valós életben is erőszakot akartak elkövetni.
„A vizsgálat kimutatta, hogy a fiatal oroszok a sorozatgyilkosokról szóló médiatartalmakat azért fogyasztják, hogy egyszerre kétféle szükségletet elégítsenek ki: a kognitív és az érzelmi szükségleteket” – állapítja meg a kutatócsoport a Crime, Media, Culture: An International Journal című folyóiratban megjelent tanulmányában. „A fogyasztás kognitív motívumai az ontológiai biztonság iránti szükségletben gyökereznek, míg az érzelmi motívumok az élvezet iránti fogyasztói szükségletek kielégítésével függenek össze.”
Más szóval, az emberek meg akarták érteni a bűnözők motívumait, miközben egyúttal olyan intenzív érzelmi löketet is kaptak, amely egyébként hiányozhatna az életükből, amikor megismerkednek ezekkel a hátborzongató, valós történetekkel, írja az IFLScience.
A megtörtént bűnesetek agresszívvá tehetnek?
„Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a sorozatgyilkosokról szóló médiatartalmak fogyasztása önmagában nem jelent veszélyt a társadalomra, mivel a társadalmi kontroll beágyazódik a fogyasztókba” – teszik hozzá a kutatók. Ez hasonló következtetés, mint az erőszakos videojátékokkal kapcsolatos közelmúltbeli kutatások: a képernyőn megjelenő grafikus tartalmak megtekintése nem feltétlenül növeli az agressziót a nézőkben.
„A sorozatgyilkosokról szóló történetek iránti érdeklődés, akár sorozat, akár podcast formájában, nem a kegyetlenség szublimálása” – mondta a tanulmány szerzője, Oksana Mikhailova egy nyilatkozatban. „A válaszadók nem igazolták a sorozatgyilkosok tetteit. Éppen ellenkezőleg, azt állították, hogy az ilyen bűncselekményeket meg kell akadályozni”.
Ez jó hír a köztünk élő pszichopaták megszállottjai számára, bár sokkal több kutatásra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, valóban így van-e, és hogy ez a true crime-rajongók körében Oroszországon kívül is igaz-e. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a vizsgálatban nagyon kis mintát vettek figyelembe, és nem biztos, hogy reprezentatív az orosz fiatalok teljes populációjára nézve.
Ez is érdekelhet:
- Tudósok azonosítottak egy új vércsoportot – A tiéd is ez lehet?
- A nagymamám egész életében dohányzott, és 95 évet élt, de valójában ő a kivétel
Kiemelt kép: depositphotos.com
