Honnan kapta Budapest a nevét?

Budapest, mint Buda, Óbuda és Pest egyesülése. De mi volt előtte?

1873-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor magától értetődő természetességgel választották az új főváros számára a kiküszöbölő Budapest nevet. Érdekesség, hogy az ikervárosok egyesítése már jóval korábban, az 1830-as években is felmerült. 1831-ben Széchenyi István Világ című művében így vélekedett az egyesítésről:

„Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, amely kevés év, sőt hónap múlva olyan megszokottan s könnyen hangoznék, mint Bukarest, s így a két város egyesülne, amely most nem a legjobb szemmel nézi egymást. Milyen haszon áradna ebből az egyesülésből, milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Kivált, ha az országgyűlés is nem Pozsonyban, nem a határszéleken, s olyan távul Erdélytől, hanem az Ország szívében lenne megtartva… Egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy és nem megoszló, ellentmondó szívnek.”

A több nyelvet ismerő Széchenyit zavarta a Pest elnevezés, mivel a német kártevő (pest) és a dögmirigy (peste) szót idézte, de a „Buda is, Pest is” szóösszetétel révén a „pestis” szó is kellemetlen volt számára. Ezért több név variációt is felvetett, végül a „Bájkert”, „Dunagyöngye”, „Etelvár” és „Hunvár” variáns után a „Honderű” városnév elnevezés mellett érvelt. Azonban a negyvenes évek elején elállt kedvenc névötletétől, mert felhívták a figyelmét arra, hogy a Honderű név kiejtésében nagyon hasonlít a francia honte (szégyen) és rues (utcák) szavak összetételéhez, írja Szabolcsi Miklós Honderű című művében.

Amikor a leginkább elfogadott Pest-Buda nevet összefoglaló névként a térképekre nyomták volna, a Pest betűi a Duna budai, a Buda felirat pedig a pesti oldalára estek volna, ezért egyre inkább elfogadottá vált, hogy az ország szívének elnevezése Pest, Buda, Óbuda és a Margit-sziget fővárossá egyesítése után, Budapest legyen. Arany János 1846-ban már ezt írta a Toldi kilencedik énekében: „Budapest városát sok ezeren lakják.”

Ezért lett Budapest – de miért Buda, és miért Pest?

Az első nagyvároshoz a római korig kell visszamennünk, derül ki a Budapest Archívból. A Kr.e. II. század közepétől jelennek meg a térségben a római hódítók, s a folyó a római kori Pannon tartomány természetes határvonalát jelentette. Az átkelőhelyeken a birodalmat védő katonai táborok épültek, a légiós táborok mellett pedig polgárvárosok alakultak ki. Közülük az egyik legjelentősebb, Aquincum – a mai Óbuda területén – a Kr. u. 103-ban kettéosztott Pannonia tartomány közül Pannonia-inferior székhelye. A polgárok kőből építették házaikat, fürdőiket; szórakozásaikról az amphiteátrum, biztonságukról pedig a római katonaság gondoskodott.

Buda eredete

Az egyik magyarázat szerint Attila hun király testvére, Buda, élete zömét a területen élte le, majd pedig feltehetően itt is hunyt el. A várost a helyiek a városrész, illetve a lakosságért tett jóért hálaként Budává keresztelték, írja a BPhirek.hu. A Buda név a korai Árpád-korban az ókori Aquincum helyén épült római települést jelölte, amelyet csak a tatárjárást követően, az akkor Újbudának nevezett budai vár megépítése után kezdtek Ó-Buda néven emlegetni.

Egy másik magyarázat szerint a Római Birodalom idején a város és a környék területein fedezték fel azokat a forrásokat, amelyeket mind a mai napig használunk, így kézenfekvőnek bizonyult, hogy a település a latin aqua (víz) szóból eredő Aquincum nevet kapja. Elképzelhető, hogy e logika mentén a Buda szó a szláv nyelvcsaládban használatos voda szóból ered, amely szintén a forrásvizekben gazdag területre utal.

Pest nevéről több elmélet is kering

A 19. század közepétől egy érdekes elmélet kapott szárnyra. Rómer Flóris a dunabalparti római erődvonalat tanulmányozva úgy gondolta, hogy itt kellett lennie egy erődítménynek. Ezt összekötötte azzal, hogy Ptolemaiosz 2. századi tudós Bevezetés a föld feltérképezésébe című művében van egy jazig város, amelynek földrajzi helyét Rómer Contra-Aquincum helyével azonosította. Ennek neve Pásszion vagy Pesszion volt, Nagy Lajos szerint viszont a kódexmásolók változtatták meg Pesztionról, mely nevet a rómaiak megtarthatták, és így maradhatott örökül a honfoglaló magyarokra.

Az elfogadottabb magyarázat szerint viszont a budai oldalon található Gellért-heggyel kapcsolatos, a szó ugyanis a szláv nyelveken „barlangot”, „sziklaüreget” jelent, a régi magyar nyelvben pedig a kemencét nevezték pestnek. Így lett a hévizes barlangot rejtő mai Gellért-hegy Pest-hegy, és innen kapta végül a túlparton létrejött település a nevét, írja a Telex.

A névnek ez az érdekes „túlpartra vándorlása” legkorábbi középkori forrásainkban jól nyomon követhető. Hasonló eredetű Buda német neve, Ofen is (magyarul „kemence”), amely délnémet nyelvjárásban a szláv pest szóhoz hasonlóan barlangot, üreget is jelent. Érdekes, hogy egy tatárjárás előtti oklevél Ofen néven a folyó bal partján lévő települést, azaz a mai Pestet jelöli meg, később azonban a helyi németek már csak a budai várhegyre alkalmazták a nevet.

Ez is érdekelhet:

• A tiszazugi méregkeverők – Magyarország legsötétebb bűnügyi rejtélye
• Hogyan lett Budapest tengeri kikötő?