Hogyan lett Budapest tengeri kikötő?

Fiume volt az egyetlen tengeri kikötőnk? Dehogy, hiszen ott volt Budapest is!

Sokszor elfeledkezünk róla, de az első világháború előtt Magyarországnak még volt tengerpartja – még, ha nem is túl hosszú. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején Fiume – a mai Rijeka – volt Európa legforgalmasabb magyar kikötője. Közel 150 évig, 1776–1918 között a mai Rijeka környéke, Szádrévvel és a környező településekkel együtt a magyar tengermelléket alkotta, írja a Dívány.

Ekkoriban Magyarországnak tekintélyes tengeri kereskedelmi flottája volt, több mint 500 magyar hajó járta a tengereket a PestBuda szerint. Azonban Trianon után a helyzet gyökeresen megváltozott. Nemcsak Fiume veszett el, hanem a hajók is, ezért a magyar kereskedelmet alapjaiban át kellett szervezni, más utat kellett találni a világtengerekre. Ráadásul Magyarországot egy alapjaiban az országgal ellenséges környezet, a kisantant országai vették körül. Kikötő és hajók kellettek.

És meg is épült, de nem a tengernél, hanem a Dunánál, Csepelen. Azért volt szükség saját kikötőre, mert az itthonról elérhető tengeri kikötőkben túl magas lett volna a kikötői bérleti díj, ha a magyar hajók onnan szállították volna az árukat.

Azonban Csepelig a hagyományos tengeri hajók természetesen nem tudtak elhajózni, a magyar folyami hajók pedig csak a tengerig tudták volna szállítani az árut, ami nagyon megdrágította volna a szállítást. Más megoldást kellett keresni. Egy teljesen új típusú hajót építettek: a Duna-tengerjárót. Duna-tengerjárók a Dunán keresztül érték volna el a Fekete- és a Földközi-tengert, és átrakodás nélkül tudtak volna árut szállítani Budapest és e tengerek kikötői között.

Az első Duna-tengerjáró hajó, amely megépült – mégpedig a Ganz újpesti hajógyárában – a Budapest nevet kapta. A hajót 1934. augusztus 14-én bocsátották vízre.

Budapest: a kompromisszumok hajója

Ahhoz, hogy a Budapest a Dunán és a tengeren is hajózhasson, különleges kialakításra volt szükség. Nem volt túl nagy hajó, hisz mindössze 56,5 méter hosszú és 8,5 méter széles, a Dunán 1,85 méteres, a tengeren 2,3 méteres merüléssel közlekedhetett. Ez azt jelentette, hogy a Dunán 300, a tengeren 475 tonna árut tudott szállítani.

A hajóban két, viszonylag kicsi, de nagy teljesítményű Ganz–Jendrassik-dízelmotor generátoron keresztül áramot termelt, a hajócsavart villanymotor mozgatta, ami kisebb géptér kialakítását tette lehetővé. A hajó ezzel a hajtással a 8,9 csomós sebességet tudta elérni. Nem volt tehát nagy, nem volt gyors, alapjában a tengeren a part mentén hajózott csak. De nem is egy grandiózus jármű volt a cél, amit Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter is elmondott a vízre bocsátásnál a Magyarország című lap 1934. augusztus 15-i száma szerint:

„A hajó létesítésénél figyelemmel voltunk a kellő szerénységre is s a terv keresztülvitelénél azt a józan megfontolást követtük, amelyet az idők reánk kényszerítenek. A pénzügyi megoldás oly keretben történik, amit teherbírásunk megenged, s amelynél a hajó rentábilis kihasználása is reményekkel kecsegtet. Úgy érzem, a most vízrebocsátandó hajó is kísérlet még, bízom azonban benne és adja az Isten is, hogy ez a kísérlet sikeres legyen s az első hajót a hasonló alkotások hosszú sora kövesse.”

A Duna-tengerhajók jövője

A Budapest esetében a vízre bocsátás előbb történt, minthogy ténylegesen befejezték volna az építését. A vízen még sok minden kerül egy épülőfélben lévő járműre, el is készült teljesen, és már 1934 októberében teljesítette az első útját, Alexandriába és Bejrútba szállított árukat. A siker teljes volt, egy út haszna már fedezte a hajó megépítésének árát, épp ezért a következő években, egészen 1941-ig öt további Duna-tengerjáró épült.

Az egykori “Kassa” Duna-tengerjáró Budapesten. Kép: Heringcápa/ Wikimedia Commons

A Duna-tengerhajózás a következő évtizedekben élte virágkorát, a második világháború után is egészen az 1970-es évekig felúsztak a hajók a tengerről a Csepeli Szabadkikötőig. A háború után akár 1100-1300 tonnás hajók is járták a Dunát és a tengereket.

A Duna-tengerhajózás azonban az 1970-es évektől egyre gazdaságtalanabb lett. A Duna-tengerjáró hajóknál sokkal nagyobb kapacitású folyami bárkák és az azokat mozgató tolóhajók olcsóbban tudták az árut a Dunán szállítani, így ma már nem úsznak fel a Dunán tengeri hajók.

Azonban a Budapest hajó elindulásának köszönhetően Budapestet a Llovd’s felvette a tengeri kikötők jegyzékébe, tehát ekkortól, annak ellenére, hogy Magyarországnak nem volt tengere, volt saját területén tengeri kikötője. A Budapest hajó a második világháborúban találatot kapott, de túlélte a harcokat. 1947-ben Ausztriából került vissza Magyarországra, és 1961-ig szolgált, majd 1962-ben leselejtezték.

Ez is érdekelhet:

A magyar rendező 14 filmjét megvette világforgalmazásra egy francia filmgyár