Az eddigi legrégebbi rúnakövet találták meg Norvégiában
A valaha felfedezett legkorábbi, megbízhatóan datált rúnakő Norvégiában került elő egy ősi temető területén, amely értékes betekintést nyújthat a rúnaírás eredetébe. A kő feliratai Kr. e. 50 és Kr. u. 275 között készülhettek, ám az idők során darabokra törve több sírba is bekerültek. Néhány felirat pedig arra utal, hogy a rúnákat egy nő véshette a kőbe.
A rúnák az északi germán térségekben használt írásrendszert képezik, amely a latin betűs írás előtt terjedt el Skandináviában és észak-európai területeken, írja az IFLScience. A viking korban az újnevezett fiatalabb fuþark, vagy futhark volt a domináns rúnikus ábécé, míg az ezt megelőző időszakban a régebbi fuþark rendszert használták. A régebbi fuþark 700 körül vesztette el jelentőségét, de eredete továbbra is rejtély. A korábban ismert legidősebb feliratokat egy dániai csontfésűn és egy vasból készült késen találták meg, amelyeket a 2. század közepére datáltak.
A kutatók a norvégiai Svingerud területén végzett feltárások során fedezték fel az ősi kődarabokat, amelyeken rúnákat és egyéb meg nem határozható jeleket találtak. A törmelékdarabokat összeillesztve arra a következtetésre jutottak, hogy ezek egy eredetileg egységes kőlap részei voltak, amelyet később felosztottak és több sírba helyeztek. A sírokból származó hamvasztott emberi maradványok és faszén részecskék elemzése kimutatta, hogy az elhunytak a római vaskor idején éltek.
A tudósok szerint a kő egyes jelölései egyértelműen rúnák, mások pedig inkább díszítő motívumok vagy az írást utánzó stilizált minták lehetnek. Az sem kizárt, hogy a kő kezdetben egy egyetlen sírhoz kapcsolódott emlékkő volt, de később szétosztották több temetkezés során. A kő többcélú használatát Dr. Kristel Zilmer kutató is megerősítette, aki szerint a rúnakövek gyakran hordozhattak egyaránt ceremoniális és gyakorlati jelentést.
Az egyik legizgalmasabb felfedezés egy “idiberug” felirattal kapcsolatos, amely egy női névre utalhat. Az ugyanezen szakaszban említett vésési cselekmény pedig arra enged következtetni, hogy ezt a feliratot talán egy nő alkotta meg. Ha ezt sikerülne bizonyítani, ez lenne a legkorábbi ismert példa arra, hogy egy nő rúnákat vésett kőbe. A kutatók azonban hangsúlyozták, hogy ezek az elképzések egyelőre csupán feltételezések, hiszen “idiberug” jelentése többféleképpen értelmezhető, lehet a temetett személy neve, az adományozó vagy egy másik, egyelőre ismeretlen fogalom is.
A felfedezés nemcsak az ősi rúnaírás fejlődéséről adhat új információkat, hanem arról is, hogy milyen szerepet töltöttek be a rúnakövek az ókori skandináv kultúrában.
Érdemes elolvasni:
