Rijád a szárnyaló modernitás és az ősi tradíciók lenyűgöző ötvözete – Szaúd-Arábiában jártunk

Sokan sokfélét írnak Szaúd-Arábiáról, de a helyszínen teljesen más volt megtapasztani azt a rendkívüli elegyet, amit az arab és az iszlám kultúra tisztelete, illetve a fénysebességgel fejlődő Rijád tárt a szemem elé. A szaúdi főváros tényleg igazán különleges utazási célpont egy magyar turista számára.

Amikor a barátaim meghallották, hogy Szaúd-Arábiába vezet a következő utam, folyton azt a kérdést tették fel, hogy ott egyáltalán mi van? Mármint rendben, Cristiano Ronaldo odaigazolt, meg szép lehet a sivatag, de egyébként mit lehet ott látni turistaként? Talán kívülről lehet, hogy így néz ki ez a távol-keleti ország, de ha jobban belemélyedünk a történelmükbe, kultúrájukba és az utóbbi időkben tapasztalt grandiózus fejlesztési tervekbe, akkor egészen érdekes célpontnak ígérkezhet az utazók számára. Az összes újítási elképzelést egy szóval le lehet írni, hiszen a Vision 2030 Szaúd-Arábia legnagyobb és legkomplexebb reform- és fejlesztési programja. Salman bin Abdulaziz Al Szaúd király 2015. január 23-án lépett trónra, és a fia, Mohammed bin Salman koronaherceg a reformok, illetve a Vision 2030 program egyik fő arca, amelyet 2016-ban hirdettek meg a gazdaság és a társadalom modernizálása, valamint az olajfüggőség csökkentése érdekében. A program keretében a szaúdi kormány a gazdaság diverzifikálására, a társadalmi reformokra (oktatási és kulturális fejlesztések, nők társadalmi helyzetének javítása), valamint az infrastrukturális és városfejlesztésre fókuszál, de például a turizmus fejlesztéséért is sokat tesznek.

Budapestről egyedül a Wizz Air indít közvetlen járatot Rijádba, azt is csupán heti kétszer. A kicsivel több, mint 5 órás út után az öt terminállal rendelkező Khalid király nemzetközi repülőtérre érkezünk. Ha először járunk az országban, ujjlenyomatot vesznek az országba lépésnél, illetve a vízum is jó, ha kéznél van. Ha felvettük a poggyászunkat, akkor a város központjától 35 kilométerre lévő repülőtérről bemehetünk taxival vagy éppen metróval is a belvárosba.

Khalid király nemzetközi repülőtér. Rijád, Szaúd Arábia – utazási beszámoló. Fotó: Kató Alpár

Szaúd-Arábia és Rijád: általános tudnivalók

Mielőtt jobban belemélyedünk az utazás részleteibe, érdemes tudni, hogy Szaúd-Arábia, hivatalosan a Szaúd-Arábiai Királyság, 1932-ben jött létre a széttagolt emírségek egyesítésével. Területe az Arab-félsziget jelentős részét lefedi, megközelítőleg 2 millió 150 ezer négyzetkilométer, így nagyjából 23-szor nagyobb Magyarországnál. Ugyanakkor a terület nagy része sivatag, így a lakosság száma alig három és félszer nagyobb, mint nálunk. A 35 millióból ráadásul csak 18 millió szaúdi állampolgár, és a majdnem 17 millió vendégmunkás sereg a világ bármely pontjáról érkezhetett, hogy a helyi gazdaságban vállaljanak munkát.

A 7 és félmillió lakossal rendelkező Rijád a Najd-fennsíkon terül el, és fővárosként egyértelműen a legnépesebb város, és az ország közepén helyezkedik el. A név eredetileg „kerteket” jelent, utalva a régió oázisaira, amelyek a sivatagos környezetben kiemelt jelentőségűek voltak a túlélés szempontjából. Nagyon nem mindegy, hogy mikor megyünk Rijádba, hiszen itt sivatagi éghajlat uralkodik, tehát a nyár rendkívül forró (átlaghőmérséklet 35 °C, 43 °C-os maximum-hőmérséklet), a tél pedig enyhe (téli átlaghőmérséklet 15 °C, 5 °C-os minimum-hőmérséklet). A vendéglátóim egyébként nagy egyetértésben azt mondták, hogy a december-februári időszak a legjobb a látogatásra. Magyar fülnek furcsa lehet, de időről időre a szárazság ellen már alkalmaznak felhőmagvasítási (cloud seeding) technológiát, amelynek célja az esőkiváltás vagy -fokozás., tehát meglévő felhőkben próbálnak kedvezőbb körülményeket teremteni a csapadékképződéshez. (Ma is tanultunk valamit 🙂

Rijád, Szaúd Arábia – utazási beszámoló. Fotó: Kató Alpár

Ami Szaúd-Arábiát a nyugati világtól igazán eltérővé teszi, az a nők és a férfiak hétköznapi viselete. A szaúdi nők leggyakrabban a fekete abaját viselnek, ami egy bő, földig érő, hosszú ujjú köpenyt jelent. Ezt általában a hétköznapokban és nyilvános helyeken hordják, és gyakran kiegészíti egy kendő (hidzsáb) vagy arcot takaró fátyol (nikáb), a helyi szokásoktól és a személyes preferenciától függően. A szaúdi férfiak sem maradnak le, hagyományos öltözékük a thawb (vagy „thoob”), amely egy hosszú, bokáig érő, többnyire fehér színű, bő szabású, hosszú ujjú ruha. Fejfedőként általában ghutrát vagy shemaghot (a fehér vagy piros-fehér kockás kendő) hordanak, amelyet a fekete agal (a kendőt rögzítő fekete zsinór) tart a helyén. Ünnepi vagy hivatalos alkalmakkor előfordul, hogy egy díszesebb, köpenyszerű ruhadarabot, az úgynevezett bishtet is viselnek.

Rijád, Szaúd Arábia – utazási beszámoló. Fotó: Kató Alpár

Ezt azért is szerettem volna ennyire részletesen leírni, mert az utcaképet erősen meghatározzák ezek a helyi viseletek, és bár mindenki hordhatna nyugati típusú ruhákat, a lakosság nagy többsége mégis megmaradt a hagyományos viselet mellett, ami szerintem becsülendő. A helyi szokásokról sokat kérdeztem az utazásomat segítő Mosab-ot, aki elmondta, hogy mindenki a hitének megfelelő öltözéket választja, így van, hogy egy családban a három lány egyike teljesen nyugati stílusban öltözik, a másik kettő pedig az itt megszokott öltözéket részesíti előnyben.

Egyébként a szaúdi emberek összességében nagyon nyitottak, és mindenhol vendégszerető hozzáállást tapasztaltam, és mivel imádják a focit, Puskás nevét például sokan ismerik, de Szoboszlait is említették, mint ismert magyar focista. Persze nem szabad megsértődnünk, ha egy ilyen távoli országban többet nem tudnak rólunk, elég kicsi ország vagyunk, de egyre többen érdeklődnek Budapest iránt, és ez jó hír a magyar turizmusnak.

Rijád, Szaúd Arábia – utazási beszámoló. Fotó: Kató Alpár

Felhőkarcolók, metró, utcakép

Visszatérve az utamra, az Al Olaya negyedben foglaltam szállást, mivel ez a város egyik központi része. Ha kilépünk az utcára, számos érdekességet látunk: a világhírű divat márkák nagy része megjelenik itt egy-egy nagyobb csillogó kirakattal, de számos szálloda, étterem és kávézó van. Mivel az alkohol fogyasztása tilos Szaúd-Arábiában, így például a fiatalok a baráti találkozókat gyakran kávéházakba szervezik, és teát, kávét vagy éppen süteményt fogyasztanak, és egy jó vizipipa mellett akár órákat beszélgetnek a világ nagy dolgairól.

Rijád már első pillantásra is egy lüktető, modern metropolisz érzetét kelti: széles sugárutak, ragyogó üvegépületek és állandó forgalom jellemzi. Megjegyzem, a magam részéről nagyon hiányolok Budapest szélén egy üzleti negyed létrejöttét, ahol mindenki olyan magas épületet húzhat fel, amilyet csak szeretne, és mi magyarok is megmutathatnánk, hogy igenis tudunk építészeti remekműveket emelni. A szaúdiak nagyon büszkék felhőkarcolókra, és újabbak tucatjait építik párhuzamosan, sőt egy nagyszabású terv szerint Rijádban épülhetne fel a világ legmagasabb épülete, ezzel megelőzve Dubajban található Burj Khalifáját. Egy másik terv szerint akár a jelenleg Dzsiddában félbehagyott, szintén „világrekordernek” szánt Jeddah Towert is folytathatják. A megvalósulás pontos időpontjáról és a végleges koncepció sincs meg, de kíváncsian várom a fejleményeket.

A séta és a tömegközlekedés számomra alapvető egy utazás során, hiszen gyalog sokkal jobban meg lehet figyelni részleteket, míg például a metró megmutatja az átlagos hétköznapi életet. A helyiek javaslata szerint elmetróztam az Al Olaya Districtből a KAFD negyedbe (King Abdullah Financial District). A modern, tiszta és gyors metróvonal is bizonyítja, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a városban a jövőre, a közlekedés fejlesztésére. Egyből érződik a metró bejáratánál, hogy nem Budapesten vagyunk, itt mindenhol beengedő kapuk vannak, és elég, ha lecsippantjuk a bankkártyánkat, és már utazhatunk is.

A KAFD valóban egy különleges része Rijádnak, a felhőkarcoló-rengetege szinte mellbevágó látvány: itt magasodik Rijád jelenlegi legmagasabb épülete, a PIF TOWER 385 méter magas, és ahogy sétáltam a futurisztikus üveg- és acélszerkezetek árnyékában, átéreztem azt a lelkesedést, amivel a város a fejlődés és az újítás felé fordul.

Azt hiszem itt láttam az eddigi legmodernebb mecsetet is, egészen érdekes látvány volt.

Rijád, Szaúd Arábia – utazási beszámoló. Fotó: Kató Alpár

Diriyah

A modern negyedek és a látványos új beruházások mellett Rijádnak egy egészen más oldala is felfedezhető. A Diriyah történelmi városrészben úgy éreztem, mintha egy időutazáson vennék részt: a múló évek, évtizedek és évszázadok emlékei elevenedtek meg az agyagfalak és hagyományos udvarházak között. Itt testközelből tapasztalható meg, milyen is volt régen az élet a sivatagi oázisban, és mennyire fontos szerepe volt Rijádnak a térség kereskedelmi és kulturális életében. Diriyah a 18. században a Szaúd-dinasztia első fővárosa lett, így a nemzeti örökség egyik központja. Óvárosa, különösen a Turaif negyed, UNESCO Világörökségi helyszín, ahol a hagyományos sártéglás épületek és a szűk utcák visszarepítenek az ország történelmébe. Itt is tapasztalni lehetett a Vision 2030 program fejlesztéseit, hiszen a történelmi helyszín átfogó kulturális és turisztikai fejlesztésen megy keresztül, miközben megőrzi a múlt emlékeit és autentikus szaúdi hangulatát. Ha valaki hasonló épületek szeretne látni, elmehet a Al Masmak erődhöz is, ami szintén a helyi történelem egy kiemelkedő helyszíne.

Boulevard City

A Boulevard City-be is ellátogattam, amely úgymond Diriyah ellentéte, hiszen itt inkább a modern szórakozási és kulturális élményekre fókuszáltak a tervezők. A fények, a modern építészeti megoldások és a különféle programok sokasága azonnal magával ragadja az embert. Ehhez foghatót nem igazán láttám: több ország számára biztosítanak önálló „pavilont” vagy tematikus élményteret. Először tíz ország (Amerikai Egyesült Államok, Franciaország Görögország, India, Kína, Spanyolország, Japán, Marokkó, Olaszország és Mexikó) kapott külön zónát, ahol a látogatók megismerhetik az adott nemzet kultúráját, gasztronómiáját és jellegzetes szórakozási formáit, de folymatosan bővül az országok sora. A cél az volt, hogy a Boulevard City-ben (illetve Boulevard World-ben) tett látogatás során a vendégek a világ különböző részeinek hangulatát, ízeit és látványosságait is felfedezhessék, mindezt egyetlen szórakoztató és látványos központban. Be kell vallanom, egy fárasztó nap estéjén jutottam el ide, így nem tudtam teljes mértékben élvezni az elképesztő információáradatot. Javaslom, hogy a számos világrekordot is tartó Boulevard City és Boulevard World egész estés programnak pihenten vágjunk neki, de akár kétszer is érdemes elmennie azoknak, akik imádják az ilyen látványosságokat.

Gasztro és egyéb érdkességek

A szaúdi konyha egyik legismertebb fogása a Kabsa, amelyet fűszeres rizzsel és csirkehússal vagy báránnyal készítenek, de nekem volt szerencsém megkóstolni a teve húst is. Hasonlóan népszerű a Mandi, ahol a húst földbe ásott kemencében sütik, így különösen omlós lesz. A Jareesh tört búzából, hagymából és joghurtból főzött, krémes egytálétel, míg a Qursan réteges kenyérféléje és a zöldséges-húsos szaft újabb íz élmény. Gyors street food a Mutabbaq, egy töltött, hajtogatott lepény, amit zöldségekkel, hússal, tojással kínálnak. A Harees pürés állagú étel búzából és bárányhúsból, amit lassú tűzön főznek, gyakran ghível vagy vajjal gazdagítva. Érdekes tapasztalat volt, hogy a nemzetközi konyhák térnyerése jelentősen átalakította a gasztronómiai kínálatot, így csak elvétve találtam helyi ételeket kínáló éttermet, nagyon mennek itt is az olasz, francia és távol-keleti ízek. Ha valaki szeretne egy tényleg tradícionális környezetben enni, akkor javaslom, hogy menjen el Najd Village valamelyik éttermébe, garantáltan nem fog csalódni.

Szaúd-Arábia általánosságban a világ biztonságosabb országai közé sorolható, hiszen az iszlám jog (saría) büntetésre bizonyos területeken szigorú szankciókat ír elő, illetve erős rendőri és biztonsági jelenlét tapasztalható a központi helyeken és a fontosabb turisztikai, illetve vallási központokban. Emellett szerintem lépten nyomon érezhetőek a társadalmi és vallási normák is, a helyi közösségekben a vallási és szociális értékrend erősen befolyásolja (pozitív irányba) a viselkedést. Az iszlámban az adakozás, a szegények segítése egy kiemelt “feladat”, ami szintén szimpatikussá teszi a helyiek életfelfogását. Amikor ott voltam, Szíria segélyezésén volt a fő fókusz, számos repülőt indítottak már a romokon új életet kezdő családoknak.

A hivatalos pénznemük a szaúdi riál, és körülbelül 100 forintért kapunk egy riált. Általában boltokban, éttermekben és múzeumokban van kártyás fizetési lehetőség, de azért legyen készpénz is nálunk, hogy ne érjen meglepetés. Internet és 5G mindenhol van, ugyanakkor a roaming magyar szolgáltatóval horribilis összegre rúghat a telefonszámlánk, így javaslom egy helyi SIM kártya vásárlása, pár perc alatt megvásárolható akár már a reptéren is.

Rijád, Szaúd Arábia – utazási beszámoló. Fotó: Kató Alpár

Rijád, Szaúd Arábia – utazási beszámoló. Fotó: Kató Alpár

Összegzés

Ami Dubajban, úgy Rijádban is nagyon szimpatikus volt a fejlesztés és fejlődéshez való hozzáállás. A saját értékeiket megtartják, ugyanakkor az esetleg hiányzó tudást fejlett országokból érkező szakemberekkel pótolják, és nem félnek eltanulni a jó és már bevált gyakorlatokat. A közlekedésben, az építészetben és igazából minden szektorban várják a nagy tudással rendelkező embereket, hogy aztán ezt Szaúd-Arábia javára fordítsák.

A Rijádban töltött rövid idő alatt világossá vált, hogy ez a város jóval több, mint egy sivatagi főváros. Egy hely, ahol a múlt tisztelete és a jövő kihívásaira való felkészülés kéz a kézben jár. Akár a felhőkarcolók lábánál ülünk le egy finom kávéra, akár a régi városrészekben merengünk el a múlt emlékein, vagy éppen a nyüzsgő modern negyedeket barangoljuk be, minden lépésnél érezzük azt a különleges szellemiséget, ami Szaúd-Arábiát és benne Rijádot igazán egyedivé teszi. Ha az európai és keresztény kultúrkörtől teljesen másra vágyunk, jó célállomás lehet a szaúdi főváros, amely 2030-ban EXPO-t fog tartani, 2034-ben pedig foci VB-t.