80 éve fejeződött be Budapest ostroma. Rommá vált a világ egyik legszebb fővárosa

A felrobbantott Lánchíd 1945 Budapest ostroma

A felrobbantott Lánchíd 1945, Fotó: Fortepan/Fortepan

Budapest ostroma a II. világháború egyik leghosszabb ideig tartó helységharca volt, melyet házról-házra folyó utcai küzdelmek jellemeztek és a nem evakuált polgári lakosság jelenléte tetézett. Hosszúságában, intenzitásában és pusztításában a leningrádi, sztálingrádi, berlini vagy a varsói csatákkal kell egy lapon említeni. Azzal a különbséggel, hogy ezek közül volt rövidebb ideig tartó, vagy utcai harcokkal kevésbé terhelt, esetleg polgári lakosság által sikeresebben kiürített helyszín. Míg szerencsés szomszédainkat, például Bécset vagy Prágát nem érte el a szovjet nehéztüzérség, addig nálunk az utolsó golyóig tartott az ellenállás.

Védőállás az alagútnál 1945., Fotó: Fortepan/Mihályi Balázs

Budapest ostroma

A harcok 1945. február 13-ával fejeződtek be a szovjet Vörös Hadsereg és magyar-német védősereg között, melyek közül az előbbi már 102 nappal korábban elérte a külső település-részeket. Az ostromgyűrű karácsonykor zárult be, és innentől vált ténylegesen pokollá Budapest.

A pesti oldal január 18-án, a budai pedig a február 11-13-a közti tekintélyes veszteséggel járó német és magyar kitörési kísérlet rendívül nagy véráldozatát követően (a kitörők kis töredéke érte csak el a német arcvonalat sikeresen) került szovjet kézbe.

Harcképtelen Panther 1945., Fotó: Fortepan/Vörös Hadsereg

Az ostrom ideje alatt a németek háromszor próbálkoztak Budapest felmentésével, és hiába vesztettek el a szovjetek közel ezer páncélost ezek elhárításában, egyik kísérlet sem érte el eredeti célját. A Konrád I., II, és III. támadássorozat közül a harmadik volt a legsikeresebb, mintegy 30 kilométerre tudták megközelíteni Budát a déli oldalról. A felmentési kísérletek nagyban hozzájárultak az elhúzódó harcokhoz.

Budapest ostromának személyi vesztesége

A Vörös Hadsereg veszteségeit az ostrom és a vele összefüggő hadműveletek során 240 ezer sebesültre és 80 ezer hősi halottra becsülik, míg a magyar és német védősereg sebesültben, hadifogolyban és hősi halottakban kb. 100 ezer fős veszteséget könyvelhetett el. Ehhez jön hozzá a mostoha körülmények-, harci cselekmények-, Szovjetunióba hurcolás következtében a polgári lakosság súlyos, hasonló arányú vesztesége.

Szovjetek a Parlament előtt

Budapest szovjet szempontból az első nyugat-európai nagyváros volt, amivel ellenségként találkozhattak a vöröskatonák. Az angolvécék, könyvespolcok, szemüveges emberek látványát könnyen azonosították a proletártársadalom ellenségképével. A nemi erőszak, a fosztogatás és a kihágások mindennaposak lettek a kiszolgáltatott lakosság kárára.

Budapest ostromának építészeti kárai

A harcok során a főváros lakóházainak mindössze negyede maradt ép, azok is főleg a külváros területén. Szintén negyedük viszont nagyon súlyos károkat szenvedett, vagy semmisült meg teljesen. Az I. kerület lakossága a felére, a második kerületé kétharmadára esett vissza az ostrom előtti állapotéhoz képest.

A felrobbantott Erzsébet híd, Foto: Fortepan/Kurutz Márton

A világhíres Duna-hidakat mind felrobbantották. A gyönyörű Erzsébet híd örökre odaveszett.

A budai oldal az elhúzódott harcok következtében jóval nagyobb mértékben ment tönkre. A budai vár szinte valamennyi épülete károsodott: a királyi palota teljesen rommá vált és a későbbiekben már nem is ebben a minőségben rekonstruálták. Az államigazgatási épületek közül a Külügyminisztérium és a Honvéd Főparancsnokság épületei megszűntek létezni, de a Lovarda, és a Főőrség épületei is eltűnnek. Az Országos Levéltár neoromán historikus épülete már nem nyerte vissza többé eredeti formáját, de a szomszédságában található Mária Magdolna-templom is elbontásra került. Az I., II., XI. és XII. kerületben alig maradt olyan ház, amely épségben úszta volna meg az ostromot.

Szállítógép roncsa a Vérmezőn, Fotó: Fortepan/Military Museum of Southern New England

A pesti oldalon a Duna-korzó épületei pusztultak el leginkább, helyrehozhatatlan károkat szenvedett a Duna-parti szállodasor. A korábban a város szimbólumának számító Grand Hotel Dunapalota, a Grand Hotel Hungária is kiégett, ahogy az Első Magyar Általános Biztosító Vigadó téri székháza is. A Magyar Tudományos Akadémiának például egyetlen ép ablaka sem maradt, több helyisége kiégett, és termeik rászakadtak az alattuk lévőkre.

Megsemmisült Krisztinaváros, Fotó: Fortepan/Kramer István dr

A belváros mellett a XIII. és XIV. kerületek lakóházait érte számtalan belövés és aknatalálat. Különösen feltűnő volt a középületek rossz állapota, hiszen ezek korábban a város legfőbb látványosságai közé tartoztak.

A város iskolái szinte mind sérültek. A Gellért fürdő 70 százalékos, a Rudas 90, a Szent Imre (mai Rác) fürdő 95, a Széchenyi fürdő pedig 15 százalékos kárt szenvedett.

Szent György tér, Fotó: Fortepan/Military Museum of Southern New England

A kiégett és szétlőtt, egykor fényes paloták, színházak, középületek és lakóházak hatalmas hányada nem kelt többé új életre. Az újjáindítást követően a nemrég még pompás monarchista nagyvárost már más elképzelések és igényességi szint szerint igazították a szocialista kisországok valóságához. A Magyar Királyság illúzióját a Magyar Népköztársaság realitása váltotta.