Tőrrel a hátán, lábfejek nélkül temettek el egy római férfit egy 5 ezer éves erődnél
Régészek egy 4900 éves erőd feltárása során különös temetkezésre bukkantak Spanyolország délnyugati részén. Egy magányos, sekély sírgödörben egy 25-35 éves férfi maradványait találták meg, akit arccal lefelé helyeztek el.
Hátára egy különlegesen jó állapotban fennmaradt római tőrt, egy pugiót helyeztek, amely még mindig a tokjában volt. Ez a fegyver az i. e. 1. század végére datálható, és értékes időbeli támpontot nyújt a temetkezéshez. A pugio eredetileg az Ibériai-félszigeten használt fegyverekből származott, amelyeket a római katonák zsákmányként vittek magukkal a Kr. e. 2. századi háborúk során. Idővel ezek a tőrök átalakultak és a római hadsereg egyik jellegzetes fegyverévé váltak. César M. Pérez, az ásatás vezetője „a pugió elhelyezése azt jelzi, hogy az eltemetett férfi valószínűleg katonaként szolgált. Azonban a testhelyzet és a sír különlegessége arra utal, hogy szokatlan körülmények között temették el.”
Az Ancient Origins beszámolója szerint a kutatók hamarosan DNS-mintát vesznek az egyik fogból, hogy többet megtudjanak a katona származásáról, és kiderítsék, hogy a temetkezési mód egy adott kultúrához köthető-e.
A csontváz többnyire ép volt, viszont lábfejei hiányoztak. A kutatók viszont nem biztosak abban, hogy ez halál utáni csonkítás volt-e, vagy egyfajta rituális tett, de még az a kérdés is felmerült, hogy az elhunyt valóban római katona volt-e, vagy csupán egy civil, aki hozzájutott a fegyverhez. Ha katonaként szolgált, akkor valószínűleg a Legio VII Gemina tagja lehetett, a Birodalom egyetlen hispániai légióé. Ez az egység főként útbiztosítási és területvédelmi feladatokat látott el, és nem folyamatos katonai hadjáratokat folytatott. Ez azonban csak további kérdéseket szült: mi történhetett a katonával, hogy ilyen furcsa módon temették el? A lábfejek levágása utalhat arra, hogy gyávaságért büntették meg.
A sír ráadásul egy még figyelemreméltóbb lelet része, ugyanis egy 4900 éves erőd maradványai között találták. Ez a Cortijo Lobato néven ismert vár a rézkorban, nagyjából Kr. e. 3000 körül épült, és az egyik legkorábbi ismert, dombtetőn épült erődítés a régióban. A 314 m magas dombon emelt, ötszög alakú erőd három koncentrikus kőfalból, 25 bástyából és három védőárokból állt. A római katona sírja a második árok közelében került elő.
A régészek számos tárgyi leletet találtak a területen, beleértve nyílhegyeket, kőbálványokat, baltákat, edényeket és szövőszékek elemeit. A vár emellett fel volt készülve hosszan tartó ostromokra is, mivel víztartályokkal is ellátták. A bizonyítékok szerint azonban erőszakos támadás és tűz pusztította el. A kutatók elszenesedett faajtókat és égett falakat találtak, valamint nagyszámú nyílhegyet. Az erőd így Kr. e. 2450 körül elnéptelenedett, és 2700 évig lakatlan maradt, mígnem a rómaiak a Kr. u. 2-3. században ismét beköltöztek.
Érdemes elolvasni:
