Megfejthették a szöggel átütött ősi koponyák rejtélyét
A mai Spanyolország és Portugália területén élt vaskori közösségek egyes halottaik fejét nemcsak leválasztották a testükről, hanem vaskapcsokkal vagy szegekkel át is ütötték a koponyájukat, majd közszemlére tették őket.
A szokatlan temetkezési rítus céljára a kutatók évtizedek óta keresik a választ, ám egy friss kutatás most segíthet közelebb jutni a rejtély megoldásához. A szakértők szerint a rituálé egyes esetekben az ellenségek megfélemlítését szolgálhatta, míg máskor a közösség fontos tagjainak tiszteletére tarthatták.
A tanulmány szerint a vaskori Ibériai-félsziget különböző településein eltérő módon végezték ezt a szertartást. Mivel a korszakban a legtöbb elhunytat elhamvasztották, rendkívül kevés közvetlen bizonyíték áll rendelkezésre a temetkezési szokásokról. A szegekkel átszúrt koponyák azonban kivételt képeznek, és fontos információkat hordozhatnak az ősi közösségek az életéről és vándorlási szokásairól. A kutatók hét, Kr. e. 1. évezredből származó, átlyukasztott férfi koponyát elemeztek, amelyeket két, Barcelona városához közeli lelőhelyen, Ullastretben és Puig Castellarban találtak. Mindkét település a Kr. e. 3. század végén, a római hódítás idején néptelenedett el.
A kutatók célja volt, hogy kiderítsék, a koponyák hadizsákmányként kerültek-e a településekre, vagy a helyi közösségek fontos személyeihez tartoztak. Rubén de la Fuente-Seoane, a Barcelonai Autonóm Egyetem régésze úgy véli, “ha ezek hadizsákmányok lettek volna, akkor nem a vizsgált településeken találtuk volna meg őket, de ha tisztelt személyek maradványai, akkor nagy valószínűséggel helyiek voltak.” Az elemzések során a koponyák fogzománcában található stroncium- és oxigénizotópok alapján a kutatók meg tudták határozni az egyének táplálkozási szokásait és származási helyüket. Az eredményeket összevetették a lelőhelyek környezetéből származó üledék- és növénymintákkal, így megállapíthatták, hogy az elhunytak helyi közösséghez tartoztak-e, vagy máshonnan érkeztek.
Az elemzés kimutatta, hogy Puig Castellar esetében a négy egyén közül három nagy valószínűséggel nem a helyi közösség tagja volt. Ez arra utal, hogy itt a koponyák inkább az ellenségek megfélemlítésére szolgálhattak, amit alátámaszt, hogy a maradványokat a település falán helyezték el, mintegy hatalmi demonstrációként. Az ullastreti településen vegyesebb eredmények születtek. Két személy biztosan helyi eredetű volt, és koponyáikat a város egyik utcájában, valószínűleg egy ház vagy kapu közelében tették közszemlére. Ezek alapján az egyének fontos közösségi szereplők lehettek, és haláluk után tiszteletadás céljából állították ki maradványaikat. Egy harmadik koponya viszont, amely nagy valószínűséggel idegen eredetű volt, a település külső falán került elő, tehát valószínűleg hadizsákmányként állították ki, derül ki a Popular Science cikkéből.
A helyi erőforrások felhasználásának eltérései és a különböző vándorlási mintázatok arra utalnak, hogy ezek a társadalmak dinamikusan változtak, és intenzív kapcsolatban álltak egymással. De la Fuente-Seoane professzor szerint “a különbségek egy összetett, dinamikus társadalomra utalnak, amelyben erős helyi és külső interakciók zajlottak. A tanulmány az első lépés az ősi mobilitás elemzésében, és egyben arra utal, hogy a levágott fejek rituáléja sokkal összetettebb volt, mint azt eddig gondoltuk.”
A kutatás tehát megerősíti, hogy a vaskori ibériai közösségek eltérő módon alkalmazták ezt a gyakorlatot: míg egyes településeken hatalmi eszközként szolgált az ellenség megfélemlítésére, máshol a közösség kiemelkedő tagjai iránti tiszteletadás részeként tűnhetett fel. A további vizsgálatok még pontosabb képet adhatnak erről az ősi és bizarr rituáléról.
Érdemes elolvasni:
