A szemünk láttára széteső exobolygókat találtak csillagászok

A csillagászok első alkalommal figyeltek meg közvetlenül két, a Naprendszeren kívüli bolygót, amint azok külső rétegei a világűrbe távoznak.

Az új megfigyelések páratlan betekintést nyújtanak a hányattatott sorsú égitestek belsejébe. Az első “széteső” exobolygó a K2-22b, egy Neptunusz méretű, sziklás világ, amely mindössze kilenc óra alatt tesz meg egy teljes kört csillaga körül. A tudósok szerint a csillag hője szó szerint megsüti a bolygót, így annak felszíne eléri az 1826 Celsius-fokot, ami nemcsak a kőzet olvadásához elég, hanem a párolgásához is, írja a Live Science. A James Webb űrtávcső (JWST) segítségével végzett legújabb megfigyelések feltárták, hogy a párolgó kőzet egy kiterjedt, üstökösszerű farokká formálódott. Jason Wright, a Penn State Egyetem professzora szerint ez a lenyűgöző esemény egyben egy kivételes alkalom a földi bolygók belsejének megértésére.

De nem ez az egyetlen párolgó bolygó, amelyet mostanában észleltek. Egy másik széteső égitestet egy másik csapat fedezett fel a Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) segítségével. Ez a világ a BD+054868Ab, a Földhöz legközelebbi, eddig felfedezett párolgó objektum. A TESS adatai azt mutatják, hogy a BD+054868Ab nem egy, hanem két hatalmas csóvával rendelkezik: egy nagyobbal, amelyet homokszemcse méretű részecskék tesznek ki, és egy kisebb, apróbb méretű szemcsékből állóval. A kettő együtt 9 millió kilométert tesz ki, és a bolygó pályájának körülbelül a felét foglalja el.

Nick Tusay, a Penn State végzős hallgatója, a James Webb segítségével készült tanulmány vezetője szerint “ezek a bolygók szó szerint a belsejüket öntik ki a világűrbe. A Webbel végre megvannak az eszközeink ahhoz, hogy tanulmányozzuk az összetételüket, és lássuk, valójában miből állnak a más csillagok körül keringő bolygók.”

A BD+05 4868Ab csóvája. Marc Hon et al. 2025 / AAS Journals

A K2-22b tanulmányozása során a JWST szén-dioxidot és a nitrogén-oxidot észlelt, ami szokatlan, mert ezek a gázok általában jeges testekhez kapcsolódnak, nem a földi bolygók köpenyéhez, és már régen el kellett volna párologniuk a világűrbe. Tusay és kollégái azt feltételezik, hogy a K2-22b eredetileg távolabb alakult ki a csillagától, és gravitációs zavarok hatására vándorolt befelé, ami nem lehet ritka, mivel az objektum csillaga egy másik csillaggal osztja meg kozmikus otthonát.

Eközben a BD+054868Ab valószínűleg havonta annyi anyagot veszít, mint a holdunk tömege. A jelenlegi becslések szerint a csillagászok arra számítanak, hogy körülbelül 1-2 millió év múlva megszűnik létezni, ami mindössze egy szempillantás a bolygók tipikus élettartamához képest, amelyek milliárd évekig léteznek. Marc Hon, az MIT posztdoktori kutatója szerint “az a sebesség, amellyel a BD+054868Ab párolog, szinte felfoghatatlan, és hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy tanúi lehetünk ennek a haldokló planéta utolsó óráinak”.

Érdemes elolvasni:

• Egy furcsa részecske oldhatja meg a fénysebességnél gyorsabb utazás problémáját?
• A sötét anyag miatt „imbolyog” a Tejútrendszer, de épp ez ránthatja le róla a leplet
• Megtalálhatták a Mars egykori partvonalait