Putyin egy fegyverszünet után valóban megtámadná Lengyelországot és a Baltikumot?

Bár már mindenki szeretné befejezni az orosz-ukrán háborút, ha Donald Trump túl jó feltételeket szab Vlagyimir Putyinnak a jelenlegi helyzetben, a kiegyenlítetlen béke csak tovább bátoríthatja az orosz elnököt egy újabb konfliktusra.

A történelem azt mutatja, hogy Putyin képes újjáépíteni katonai erejét, majd újra támadni, ahogy azt 2008-ban Georgiával, 2014-ben a Krímmel, és most Ukrajnával. Amióta Oroszország nem kapta meg, amit akart – vagyis azt, hogy a NATO ne terjeszkedjen tovább kelet felé, és ne legyenek amerikai katonai bázisok a volt szovjet köztársaságok területén –, Ukrajna lerohanása egy olyan viselkedési mintává vált, amely könnyen megismétlődhet, számolt be Reuben Johnson katonai szakértő a 19FortyFive cikkében, aki történetesen ott volt Kijevben, amikor Putyin megindította invázióját.

Most Lengyelország és a balti államok – nem először – néznek szembe a fenyegetésekkel, ráadásul ezúttal Fehéroroszországon keresztül, amely gyakorlatilag Moszkva bábállama. A Nyugat hanyagsága miatt Fehéroroszország ahelyett, hogy egy demokratikus állam lenne, az orosz agresszió kiindulópontjává vált. A német védelmi minisztérium által tavaly közzétett értékelés szerint a következő lépés az lehet, hogy Oroszország megtámadja Lengyelországot és a Baltikumot. Az orosz offenzíva kulcsfontosságú pontja a hírhedt Suwałki-folyosó lenne a lengyel-litván határon, amelyet a német dokumentum a “Vörös Terv” néven említ.

Vlagyimir Putyin Aljakszandr Lukasenka oroszorzság ukrajna háború ukán

Putyin és Lukasenka a Független Államok Közösségének találkozóján. MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki hivatal pool/Alekszandr Demiancsuk

A terv szerint az orosz hadseregnek 72 órán belül el kell érnie Paldiskit, egy kis települést a Balti-tengeren, nem messze az észt fővárostól, Tallinntól. Az Európai Politikai Elemzési Központ (CEPA) értékelése szerint Oroszország kihasználná a NATO elsődleges gyengeségét: a “képzelt és a valós készültség közötti szakadékot”. Az orosz inváziós terv egyik kritikus eleme Fehéroroszország. A Foreign Policy írásában Fehéroroszországot “a Nyugat legnagyobb vakfoltjának” nevezi. A száműzetésben élő fehérorosz ellenzéki képviselők egyhangúan azt mondják, hogy az országban 2020-ban lezajlott demokráciapárti tüntetések kihasználásának hiánya világosan illusztrálja ezt a pontot. A tüntetők az ország örökös elnöke, Aljakszandr Lukasenka eltávolítását követelték, és egy ideig úgy tűnt, sikerrel is járhatnak.

Vagyim Prokopjev ellenzéki politikus szerint “Lukasenka egyértelműen az orosz katonai és külpolitika eszköze és Putyin jobbkeze. Szorosan részt vett az Ukrajna megfélemlítésére és leigázására irányuló erőfeszítésekben. Mégis, két évvel korábban nem tettek kísérletet arra, hogy eltávolítsák őt, amikor rendkívül sebezhető volt, és amikor egy Putyinnak nem engedelmeskedő minszki rezsim megakadályozhatta volna ezt az ukrajnai háborút”.

Azt is elmondta, milyen tragikus következményei lettek annak, amit ő és mások Washington külpolitikai visszaélésének neveznek. “Lukasenka helyén hagyása és úgy tenni, mintha nem lenne probléma – vagy mintha ott sem lenne – olyan volt, mintha a Nyugat egy töltött fegyvert hagyott volna az asztalon, majd egy céltáblát ragasztott volna Ukrajnára.” Casey Michel emberi jogi biztos szerint senki sem tanult ezekből a hibákból, ezért Fehéroroszország “gyakorlatilag a politikai elemzések fekete lyuka, még az új washingtoni kormányzat számára is.

Oroszország és Fehéroroszország idén szeptemberben tartja majd meg négyévente megrendezésre kerülő nagyszabású Zapad hadgyakorlatát. Moszkvai csapatok Fehéroroszországba vonulnak a kiképzés idejére, majd visszatérnek oroszországi bázisaikra. Azonban, hogy mi lesz azután, azt szinte lehetetlen megjósolni.

Érdemes elolvasni:

Ha szeretnéd segíteni a HellóMagyar munkatársainak munkáját és a független újságírást,
itt tudod támogatni az oldalunkat