Rejtélyes alagutat találtak a Naprendszer peremén
A Tejútrendszernek azon a kis szegletében, ahol a Naprendszer is található, egy meglepően érdekes anomália rejtőzik.
Különleges helyen található a Naprendszer
A Science Alert szerint Napunk egy szokatlanul forró, alacsony sűrűségű területen helyezkedik el, amelyet Helyi Forró Buboréknak (Local Hot Bubble – LHB) neveznek, amelyről a kutatók már régóta szeretnék megtudni, hogy miért létezik. Egy nemzetközi csillagászcsoport feltérképezte ezt a buborékot, és nemcsak furcsa aszimmetriát és hőmérséklet-grádienst találtak, hanem egy rejtélyes alagutat is, amely a Kentaur csillagkép felé mutat. Az új adatok megerősítik azt a korábbi feltételezést, hogy a LHB-t szupernóvák robbanásai hozták létre, amelyek kiterjedtek és felmelegítették a területet. Az alagút pedig arra utal, hogy összeköttetésben állhat egy másik közeli, alacsony sűrűségű buborékkal.
A LHB egyik legfontosabb jellemzője a hőmérséklete. Ez a terület legalább ezer fényév átmérőjű, és körülbelül egymillió Kelvin hőmérsékletű, ami szélsőségesen magasnak tűnhet, viszont az atomok ritka eloszlása miatt szerencsére nincs jelentős hatása a területen található anyagra. Ugyanakkor ez a magas hőmérséklet röntgensugárzást bocsát ki, ami lehetővé tette a csillagászok számára, hogy évekkel ezelőtt azonosítsák. Azonban egy olyan dolog jellemzése, aminek a belsejében vagyunk, nem egyszerű feladat. Nagyjából olyan, mintha egy hal megpróbálná leírni az akváriumának alakját anélkül, hogy elmozdulna a közepéről. Viszont a kutatóknak van hozzá megfelelő eszközük.
Itt jön a képbe az eROSITA, a Max Planck Intézet nagy teljesítményű röntgenteleszkópja. Michael Yeung asztrofizikus vezetésével egy kutatócsoport minden eddiginél részletesebben vizsgálta a Naprendszert körülvevő LHB-t. A korábbi kutatások már kimutatták, hogy valószínűleg szupernóva-robbanások sorozata által jött létre mintegy 14,4 millió évvel ezelőtt. A Naprendszer helyzete a buborék közepén pedig csupán egy szerencsés kozmikus véletlen.
Az eROSITA egyik nagy előnye a pozíciója. Bolygónk légkörének részei meglepően messzire nyúlnak az űrbe, és egy nagy hidrogénkorona, a geokorona, a felszíntől akár 600 ezer kilométerre is elérhet. Amikor a Napból fújó részecskék kölcsönhatásba lépnek a geokoronával, diffúz röntgensugárzást hoznak létre, ami nagyon hasonlít a LHB által kibocsátott sugárzáshoz. Az eROSITA viszont körülbelül 1,5 millió kilométerre van a Földtől.
Egy alagút található a “sötétben”
A The Brighter Side beszámolója szerint a kutatók az eROSITA megfigyeléseit körülbelül 2000 részre osztották, és gondosan tanulmányozták az egyes részekben lévő röntgensugárzást, hogy elkészítsék a LHB térképét. Eredményeik azt mutatták, hogy a buborék a galaktikus síkra merőlegesen jobban terjeszkedik, mint a párhuzamos irányban, ami nem meglepő, mivel a függőleges irányok kisebb ellenállást jelentenek, mint a vízszintesek. A kutatók által mért aszimmetrikus hőmérséklet-gradiens összhangban van a buborék keletkezésének szupernóva-elméletével, azzal a lehetőséggel, hogy a csillagok még néhány millió évvel ezelőtt is robbantak a környékünkön. Térképük pontosította a LHB ismert alakját is, lehetővé téve egy háromdimenziós modell elkészítését.
És volt egy rejtett meglepetés is. Michael Freyberg asztrofizikus szerint nem ismerték a Kentaur felé vezető csillagközi alagút létezését, amely rést vág a hűvösebb csillagközi közegben. „Ez a régió élesen kiemelkedik.”
Egyelőre nem tudjuk, hogy az alagút hova vezethet a Naprendszerből. Számos objektum található abban az irányban, amerre tart, köztük a Gum-köd, egy másik szomszédos buborék, és több molekulafelhő is. Az is lehet, hogy ez a bizonyíték arra, hogy a galaxis forró buborékok és csillagközi alagutak összekapcsolt hálózatából áll. Ezt az elképzelést még 1974-ben vetették fel, és eddig kevés bizonyíték állt rendelkezésre. Lehet, hogy éppen most vagyunk a küszöbén annak, hogy felfedezzük ezt a hálózatot, ami segíthet többet megtudni galaxisunk közelmúltbeli történetéről.
Érdemes elolvasni:
