Mi teszi az embereket boldoggá? A Harvard majdnem 100 éve tartó kutatása szerint nem a pénz

Nehéz bizonyítékot találni arra, hogy mi teszi boldoggá az embereket, de létezik egy olyan hosszú kutatás, amely az 1930-as évek óta vizsgálja a boldogságot, és több évtizedes kutatás után az eredményeket egy új könyvben, ‘The Good Life’ címmel tették közzé.

A Robert Waldinger és Marc Schulz professzorok által vezetett Harvard Study of Adult Development (Felnőttfejlődési tanulmány) ugyanazt a 700 embert és családjukat vizsgálta az idők során, hogy megállapítsa, mi teszi az embereket boldoggá. Több ezer minőségi kérdést tettek fel, valamint több száz egészségügyi mérést végeztek az agyi szkenneléstől a vérvizsgálatig, számol be róla a Forbes.

Az 1930-as években a résztvevőket vagy a Harvard férfi hallgatói, vagy Boston egyik alacsony jövedelmű külvárosában élő fiúk közül választották ki. Ötévente orvosi adatokat adtak meg, kétévente pedig részletes kérdésekre válaszoltak. Feleségeik és gyermekeik később csatlakoztak a tanulmányhoz, amely nyomon követte ezt a csoportot a munkán, házasságon, váláson és még a halálon túl is. Ugyanis 25 résztvevő halála után az egyetemre hagyta agyát.

Waldinger a negyedik igazgatója a projektnek annak időtartama alatt. Azt mondja:

„Megtanultuk, hogy az emberek azt hiszik, hogy a boldogság olyasvalami, amit elérhetnek. Ha megveszik azt a házat, vagy előléptetik őket, vagy eléggé lefogynak, akkor a boldogság követni fogja őket. Úgy viselkedünk, mintha ez egy olyan cél lenne, amit elérhetünk, ha kipipáljuk a megfelelő dobozokat, de az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy ez egyszerűen nem igaz. És ez jó dolog, hiszen az elégedettség már nem valami elérhetetlen, hanem mindannyiunk számára egyértelműen elérhető.”

Kiderült, hogy a pénz nem teszi boldoggá az embereket, ahogy a rang sem. Leginkább a kialakított kapcsolatok vezetnek a legelégedettebb emberekhez. Legyenek ezek barátságok, könyvklubok, romantikus kötődések, egyházi csoportok, sporttársak vagy kollégák formájában, azok az emberek, akiknek 50-es éveikben a legerősebb társadalmi kötelékeik és kapcsolataik voltak, 80-as éveikben a legjobb formában voltak.