A polipok rendkívül intelligens lények. Képesek befőttesüvegeket kinyitni, tanulni másoktól, és még az egykori focimeccs-jóslatokkal is hírnevet szereztek. Bár az utóbbi inkább szerencse kérdése volt, a polipok valóban kiemelkedően okos élőlények. Az agyméret és a testméret arányát tekintve a fejlábúak, köztük a polipok, a gerincesek tartományába esnek, és sokkal nagyobb agy-test aránnyal rendelkeznek, mint más gerinctelenek. Ez az összetett idegrendszer lehetővé teszi számukra, hogy bonyolult problémákat oldjanak meg, rejtőzködjenek, és még más állatokkal is együttműködjenek.
Egy nemrégiben készült kutatás során a tudósok figyelték meg, hogy a polipok nem mindig vadásznak egyedül. Egy különösen érdekes példány, akit Dave-nek neveztek el, csapatokba verődött különféle halakkal, például kecskebékákkal és feketeúszójú sügérekkel. Ez a közös vadászat minden résztvevő számára előnyös: a halak segítenek Dave-nek megtalálni a zsákmányt, ő pedig körbeöleli a sziklákat, hogy elkapja az ott rejtőző állatokat. Ha néhány préda megszökik, azt a halak zsákmányolhatják, így mindenki jól jár — számolt be róla a SciShow.
A vadászat dinamikája
A tudósok a Max Planck Intézetben több órányi videófelvételt elemeztek, hogy feltárják a csoport működését. A vadászat során a halak felkutatják a legjobb vadászhelyeket, majd Dave dönti el, hogy követi-e őket vagy sem. Ha a polip követi a halakat, ezt a tudósok “húzásnak” nevezték el, míg ha nem, és a halak visszatérnek hozzá, azt “horgonyzásnak” nevezték. Ez azt mutatja, hogy Dave irányítja a csoport mozgását, annak ellenére, hogy a polipok alapvetően magányos élőlények.
Amikor Dave türelme elfogy
Habár Dave egyértelműen a vadászat vezetője, ez nem jelenti azt, hogy mindig békés módon intézi az ügyeket. Ha valamelyik hal, különösen a feketeúszójú sügér, nem végzi megfelelően a munkáját, Dave egy meglepő módszerhez folyamodik: konkrétan megüti a renitens halakat a csápjaival. A kutatók ezt “polip-ütésnek” nevezték el, mivel a polip valóban odacsap a nem együttműködő halaknak, mintha egy főnök próbálná munkára ösztönözni a lusta alkalmazottait.
A polipok egyedi vezetési stílusa
Az állatvilágban a vezetés többnyire vagy diktatórikus (egy egyed hozza a döntéseket, a többiek követik), vagy demokratikus (a csoport közösen dönt). Dave azonban egy teljesen új módszert mutatott be: középről vezeti a csoportot. A halak javaslatokat tesznek, merre menjenek, de a végső döntést mindig a polip hozza meg. Ez rendkívül fejlett kognitív képességekre utal, különösen egy olyan állattól, amely nem társas lény.
Vadásszunk együtt!
A legtöbb állatfaj esetében a közös vadászatot ugyanazon faj tagjai végzik, például farkasok vagy kardszárnyú delfinek. Még ha ezek a csoportok segítenek is egymásnak, gyakran nem igazán koordinált együttműködésről van szó, hanem arról, hogy ugyanabban az időben vadásznak ugyanarra a zsákmányra. Az igazi együttműködés azonban akkor alakul ki, ha különböző egyedek eltérő szerepeket vesznek fel a vadászat során, mint ahogy azt Dave és halai teszik.
A polip és a társai
Bár más fajok, például a murénák és a sügérek is mutatnak kooperatív vadászati stratégiákat, egyik sem olyan összetett, mint Dave és a halak közötti dinamika. A sügérek például jeleznek a murénáknak, hogy csatlakozzanak a vadászathoz, majd különböző stratégiákat alkalmaznak a zsákmány becserkészésére. A murénák sziklarepedésekben vadásznak, míg a sügérek nyílt vízben – így egyik sem hagy menekülési utat a zsákmánynak. Azonban a sügérek és murénák között nincs negatív visszacsatolás, míg Dave a fizikai erőszaktól sem riad vissza, ha nem elégedett a halak teljesítményével.
A polipok magányos zsenije
Dave viselkedése azért is rendkívüli, mert a polipok alapvetően magányos élőlények. Nem nőnek fel társas közegben, ahol megtanulhatnák a csoportos együttműködés szabályait. Mégis képesek más állatokkal dolgozni, vezetni őket, és akár büntetni is, ha nem végzik megfelelően a munkájukat. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a polipok különösen intelligens lények, amelyek kiemelkedő problémamegoldó és vezetői képességekkel rendelkeznek.
A polipok tehát nemcsak rejtőzködésben és tárgyak kinyitásában jeleskednek, hanem egy teljesen új szintre emelték az állati együttműködést – még akkor is, ha ehhez néha egy kis csápütést kell bevetniük.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
„Magyart” jelentett az „ogre” szó?
Óriási megafauna még együtt élt emberrel mindössze 3 500 évvel ezelőtt
